Erasmus+ 2023 - 1. csoport (2. nap)

 Második ráadás – Volter Etelka – Málta

Máltai barátaim javaslatára vasárnap mentem Marsaxlokkba (ejtsd Marzaslokk). Ez egy igazi máltai halászfalu, a neve is erre utal. Az öbölben talán egész Máltán itt lehet látni a legtöbb hagyományos színesre festett kis máltai halászhajókat, csónakokat. Már csak ennek a látványáért is érdemes idejönni. A kék szín az uralkodó, magasorrú kis hajók, az elejét Ozirisz szeme díszíti, ez óvja meg a halászokat a veszélytől kint a nyílt tengeren. Luzzunak nevezik ezeket a csónakokat.

Azt régen is tudtam, hogy itt van a sziget legnagyobb halpiaca, meg azt is, hogy korán kell odamenni. Gozóról ez nehezen volt megoldható, őszintén szólva sosem volt kedvem a hajnali komppal útrakelni. Viszont itt már majdnem a sziget közepén vagyok, hát eldöntöttem, hogy nekivágok. Sikerült is 8 óra előtt odaérni. Láttam én már halat áruló embert Gozó utcáin is, de ekkora tömegben el sem tudtam képzelni. Azzal meg végképp nem számoltam, hogy ennek azért „illatvonzata” is van. Az ember orra mindenhez képes hozzászokni, így egy idő után már felhőtlenül fotóztam a számomra teljesen ismeretlen halfajtákat és egyéb tengeri herkentyűket. Hihetetlenül nagy a piac. A halárusok hozzávetőleg egy csoportban vannak, néha közéjük keveredik egy-két zöldséges stand.  A halasokon túl mindkét irányban teljesen vegyesen vannak édességet, zöldséget, gyümölcsöt, ruhákat és ajándéktárgyakat áruló standok. A csigát számomra valamilyen érthetetlen ok miatt a zöldségeseknél lehet venni.  Onnan lehet megismerni a helyieket, hogy óriási szatyrokkal, illetve a nálunk „banyataligaként” ismert kerekes bevásárló alkalmatossággal közlekednek. Némelyik akkora, hogy az én 20 kilós bőröndöm simán beleférne. Nem is két keréken gurul… A bámész turisták telefonnal vagy fényképezőgépekkel járkálnak. Az utikönyvek szerint 10 órára elfogy a hal. Hát azért még dél körül is volt itt-ott. Folyamatosan szórják rá a jeget. Így 30 fok alatt ez elég volt, de a nyári 40 fokban lehet, hogy tényleg befejeződik 10-kor. El nem tudom képzelni, hogy 100 évvel ezelőtt jég nélkül hogy oldották meg. Amíg a piac tart, addig az egyébként idáig terjeszkedő partmenti vendéglők összepakolják egy rakásba a székeket és asztalokat, és majd csak a piac után állítják fel őket.

Tíz óra körül megjelentek a turistacsalogató standok is a parton, csónakkirándulást kínálgatnak. Úgy gondoltam, hogy én is bedőlök a csalogatásnak. Nem bántam meg, nagy élmény volt. Úgy kezdődött, hogy az éppen elindult csónakot visszaintették, hogy még én is velük tudjak menni. Az csónak vezetője biztosított róla, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy az ő csónakjába kerültünk, mert ő mindent tud. Ettől mindjárt jobban is éreztük magunkat. Bejártuk a környező öblöket és tényleg elég sokat mesélt a látnivalókról. Amint a kikötőt elhagytuk, a parton egy hatalmas erőművet láthattunk, ez Málta egyetlen villamos erőműve. Amikor kint voltunk, ez biztosította az egész országban az áramot, ami őszintén szólva nem volt zavartalan. Nem túl gyakran, de előfordult hogy egész Gozón nem volt áram. Megérkezve a komppal, egy sötétségbe borult szigetre érkeztünk. Kicsit félelmetes volt. Mára javult az ellátás, mert Szicíliából egy több mint 100 km-es vezetéken keresztül érkezik áram, ami a szükséglet kb. 60%-át fedezi.  A maradékot állítják itt elő.

Régen kőolajat használtak, de a kormányváltás után áttértek a gázra. Azt mondta ez az ember, hogy Málta nagyon szerencsés a többi európai országhoz képest, mert az a gáz, amit használnak, több mint hat éve ott van az országban egy hatalmas tankerhajón, ami mellett éppen elhaladtunk. Azerbajdzsánból kapják, és az ára a hat évvel ezelőtti. (A tegnapi beszámolómban említettem a meggyilkolt újságírónőt. Hát ez volt az a szerződés, ami állítólag néhány kormányhoz közeli ember lefizetésével jött létre. Fixáras szerződést kötöttek, ami akkor jóval a piaci ár fölött volt. Most viszont a megváltozott energiaárakhoz képest alacsonyabb, így az üzemanyagár emelkedések nem érintették a máltaiakat. Akkor több politikus belebukott ebbe a dologba. Azt hiszem, nem mi fogunk igazságot tenni… Kár, hogy emiatt meg kellett halnia egy embernek.)

A tankerhajón ott a felirat: LNG, azaz liquified natural gas, magyarul cseppfolyósított földgáz. A kis csónakkal elmentünk emellett a monstrum mellett, ami már hat éve ott áll és még mindig van benne. Elképesztő méretekről beszélünk! Számomra az is az elképzelhetetlen kategóriába tartozik, hogy egy ilyen méretű tartályhajót el lehet készíteni. Kicsit úgy vagyok vele, mint a székely bácsi, aki meglátja az állatkertben a zsiráfot és azt mondja, márpedig ilyen állat nincs.

Elhagyva a tartályhajót Málta egyetlen, használaton kívüli világítótornyát láttuk. Jelenleg étterem működik benne, funkcióját elveszítette, ma már nem kell a partról megvilágítani a területet, a hajók így is be tudnak navigálni a GPS világában. Csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy a másik világítótorony Gozón található.

Tovább haladva a sópárlókhoz jutottunk. Málta néhány helyén még fellelhető az un. hagyományos sólepárlás. A partmenti mészkősziklákba medencéket vájtak, amiket egy a saját anyagából meghagyott megfelelő magasságú fal választ el a nyílt tengertől. A magasságot úgy választották meg, hogy amikor a szél miatt nagyobb hullámok keletkeznek, azok átcsapnak ezen a falon, majd a nap elpárologtatja a vizet. Az egyik öbölben van néhány ház, ott laknak azok, akik ezzel foglalkoznak, kb. tizenöt fő. A furcsaság az, hogy ezen a telepen nincs áram, pedig mögötte ott az erőmű. Azt hiszem, nyugalmas élet lehet itt, ha eljön az este.

Tovább haladtunk a Szent Péter-medencéhez. Igazi turistaparadicsom. Itt minden turistacsónak kiteszi az utasokat egy-másfél órára, majd visszajönnek értük. Ahány csónak, annyi cég, így aztán fogalmam sem volt, hogy melyikre szálljak fel visszafelé. Biztos, hogy nem azzal jöttem vissza, mint akivel mentem. Lehet, hogy még mindig ott várnak rám… A víz nagyon meleg az öbölben, rengetegen fürödtek még mindig. A szikla karélyszerűen öleli át az öblöt, alatta a víz már kimosta, barlangszerű látványt nyújt. Ennek a teteje nagyszerű hely a vízbeugrásra azoknak, akiknek nem számít a magasság. Minden produkciót hatalmas taps követ.

A nagy élmény után következett a nagy kaland, busszal visszamenni Vallettába. A „máltai logikát” már régen is a nemlétező dolgok skatulyájába helyeztük, de most ismét megerősítettem magamban a tényt. Hétvégén, amikor kétszerannyi a turista, feleannyi buszt indítanak. Hát fizikai erőnlét kell hozzá, hogy az első buszra felférjen az ember. Mert ha a létszám megvan, a sofőr bizony bezárja az ajtót, s a szerencsétlenül járt turista újabb egy órát reménykedhet a jószerencséjében.

Hétfőn ismét átmentem Gozóra, de itt annyira beszippantottak az emlékek, hogy ezt inkább megtartom magamnak.

Itt a vége, fuss el véle…

 

Second encore - Etelka Volter - Malta

At the suggestion of my Maltese friends, I went to Marsaxlokk on Sunday. It is a real Maltese fishing village, as the name suggests. The bay, this is probably the place in the whole of Malta where you can see the most traditional colorfully painted small Maltese fishing boats. It is worth coming here just for the sight of this. Blue is the predominant color, with small boats with high noses and the Eye of Osiris on the front, protecting fishermen from danger out on the open sea. These boats are called Luzzu.

I used to know that the island's biggest fish market was here and that you had to get there early. From Gozo, it was difficult to do, and frankly, I didn't feel like taking the ferry at dawn. But here I was almost in the middle of the island, so I decided to go for it. I managed to get there before 8 o'clock. I've seen people selling fish on the streets of Gozo before, but I couldn't imagine such a crowd. What I hadn't counted on was that there was a "smell" to it. After a while, I was happy to take pictures of fish and other seafood that were completely unknown to me. The market is incredibly big. The fish stalls are roughly grouped together, sometimes interspersed with a vegetable stall or two. In addition to the fish stalls, there is a complete mix of stalls selling sweets, vegetables, fruit, clothes, and souvenirs in both directions. The locals can be identified by the huge bags they carry or the wheeled shopping equipment. Some of them are so big that my 20 kg suitcase could easily fit inside. They don't even roll on two wheels... The tourists are walking around with their phones or cameras. The guidebooks say we'll be out of fish by 10 o'clock. Well, there were still some around noon. They keep spreading ice on it. So at 30 degrees, it was enough, but in the summer at 40 degrees, it might really finish at 10. I can't imagine how they managed without ice 100 years ago. As long as the market is going on, the otherwise expanding beachside restaurants are packing up their chairs and tables in a pile and then setting them up after the market is over.

Around ten o'clock, the tourist booths appeared on the beach, offering boat trips. I didn't regret it, it was a great experience. It started by waving back the boat that had just left so that even I could go with them. The boat driver assured me that we were very lucky to be in his boat because he knew everything. That made us feel a lot better. We explored the surrounding bays and he really told us a lot about the sights. As soon as we left the harbour, we could see a huge power plant on the shore, Malta's only electric power plant. When we were out, it was the one that provided the electricity for the whole country. To be honest, it was not uninterrupted. Not very often, but there were times when the whole of Gozo had no electricity. Arriving on the ferry, we arrived on an island in darkness. It was a bit scary. Today, the supply has improved, because electricity from Sicily is supplied by a 100 km long line, which covers about 60% of the demand. The rest is produced here. They used to use oil, but after the change of government, they switched to gas. This man said that Malta is very lucky compared to other European countries because the gas they have been using for more than six years is in the country on a huge tanker that we just passed. They get it from Azerbaijan and the price is the same as it was six years ago. Well, that was the contract that was supposedly a pay-off to some people close to the government. They had a fixed-price contract, which was well above market price at the time. But now it is lower than the changed energy prices, so the fuel price increases have not affected the Maltese. At the time, several politicians fell for this. I don't think we will do justice... It's a pity that a man had to die because of it. The tanker is marked LNG  (or liquefied natural gas). We took the little boat past this monstrosity, it's been there for six years and it's still there. We are talking about amazing dimensions! For me, it is also in the unimaginable category that a tanker of this size can be built. I'm a bit like the Szekler old man who sees the giraffe in the zoo and says, "There's no such animal".

Leaving the tanker, we saw Malta's only disused lighthouse. It now houses a restaurant, it has lost its function, there is no need to light the area from the shore, and boats can still navigate in a world of GPS. The other lighthouse is in Gozo.

Moving on, we came to the salt pans. In some places in Malta, you can still find traditional salt distillation. In the limestone rocks along the coast, basins have been carved out, separated from the open sea by a wall of its own material, of sufficient height. The height was chosen so that when the wind created large waves, they would crash over this wall and the sun would evaporate the water. There are a few houses in one of the bays, where the people who do this work live, about fifteen people. The odd thing is that there is no electricity on this site, even though there is a power station behind it. I think it might be a quiet life here when the night comes.

We moved on to St Peter's Basin. A real tourist paradise. Here, all the tourist boats drop off their passengers for an hour or an hour and a half and then come back for them. There are so many boats, and so many companies, so I had no idea which one to take on the way back. I certainly didn't come back in the same boat I went with. Maybe they were still waiting for me... The water was very warm in the bay, and lots of people were still swimming. The rock hugs the cove like a rim, the water underneath already washed out, giving it a cave-like appearance. The top of this is a great place to take a dip for those who don't mind the height. Every performance is followed by a huge round of applause.

After the great experience came the great adventure of taking the bus back to Valletta. The "Maltese logic" has long been put in the category of non-existence, but now I have reaffirmed the fact. At weekends, when there are twice as many tourists, there are half as many buses. Well, it takes physical strength to get on the first bus. Once the number is full, the driver will lock the door and the unlucky tourist will have another hour to hope for good luck.

On Monday, I went to Gozo again, but I was so caught up in the memories here that I'll keep this one to myself.

The End