1. nap Máltán - DLinda

 Most a Booking-nak szeretném megköszönni, hogy ezt a csodás szállást (Luciano Valletta Boutoque) feldobta, mikor kerestem. Igaz, hogy térkép szerint kerestem, hogy mi van közel az iskolához, de akkor is úgy gondolom, hogy nagy szerencsém van vele. A többiek elmondása alapján mindenki sokkal messzebbről jár, és igen csak drága szállásokat tudtak foglalni. Valószínűleg a korai (március) keresés és foglalás eredménye ez a Valletta közepén lévő, légkondicionált, reggelit is adó, mindennap takarított, az iskolától 3 percnyire levő csoda szállás. TYJ! 

Now I would like to thank Booking for this wonderful accommodation (Luciano Valletta Boutoque) when I was looking for it. It's true that I looked for what was close to the school using a map, but I still think I'm very lucky with it. According to the others, everyone is traveling from much further away, and yes, they were only able to book expensive accommodations. Probably the result of the early (March) search and booking is this wonderful accommodation in the middle of Valletta, air-conditioned, with breakfast, cleaned every day, 3 minutes from the school. TYJ!

Így hogy ilyen remek helyen van a hotel, nem kellett korán kelnem az első iskolai napon. Békésen megreggelizem a szállás éttermében majd elsétáltam a korábban felderített iskolába. A  becsekkolás mindössze annyi volt, hogy a portán megmondtam a nevem, kikeresték a listából, és csináltak rólam egy fotót. Felirányítottak az öt emelet magas épület negyedik emeletére, ahol egy nagyon tágas, fényes, légkondicionált tanterem fogadott. (Nem véletlenül írom ilyen sokszor a légkodicionálást, mert ez a heppem, hanem mert e nélkül kb. nem maradnék éledben se napközben se éjszaka. Itt nincs olyan, mint Magyarországon, hogy este, ha lemegy a nap, kicsit lehűl a levegő és felfrissül az idő, itt folyamatosan pára és ragadós meleg van)  Lassan, de biztosan megtelt a terem, a 24 férőhelyből 1 maradt szabadon, tehát 23-an vagyunk a csoportban. Mint kiderült, rajtam kívül mindenki angol nyelvtanár a saját országában. Hip-hip-hurray! Ismét egy olyan kurzus, ami nem nekem való ("De a nyelvtanfolyam neked olyan snassz lenne" by V.D.). Na, sebaj, majd valahogy megoldom, majd gyakran kérek elnézést. A kollégás sok helyöl érkeztek, vannak Japánból, Brazíliából, Csehországból, természetesen Olaszországból, Ausztriából, Spanyolországból, Lengyelországból és Magyarországból is. Sőt, van még egy: Hello, my name is Linda from Hungary :-D (Ez azért nagyon vicces)

So because the hotel is in such a great location, I didn't have to get up early on the first day of school. I had a peaceful breakfast in the restaurant of the hotel and then walked to the school I had scouted earlier. The check-in was all that I said my name at the reception desk, they took me off the list and took a photo of me. I was directed to the fourth floor of the five-story building, where I was greeted by a very spacious, bright, air-conditioned classroom. (It's not by chance that I write about air conditioning so often, because it's my passion, but because without it I wouldn't be able to stay alive either during the day or at night. Here, like in Hungary, in the evening, when the sun goes down, the air cools down a bit and the time, it's constantly humid and sticky here) Slowly but surely, the room filled up, 1 of the 24 seats remained free, so there are 23 of us in the group. As it turned out, everyone except me is an English teacher in their own country. Hip-hip-hurray! Again, a course that is not for me ("But the language course would be great for you" by V.D.). Well, don't worry, I'll solve it somehow, and I'll apologize often. The colleagues came from many places, some from Japan, Brazil, the Czech Republic, of course Italy, Austria, Spain, Poland and Hungary. Moreover, there is another one: Hello, my name is Linda from Hungary :-D (This is very funny)

Az oktatónk Alan Mars (Sajnos nem rokona Buno Mars-nak) , egy nagyon kedves, vidám és segítőkész férfi, 43 éve tanít, de nem tudom mikor kezdhette, mert 60-nál tuti nem néz ki idősebbnek. Már az előzetes e-mail-ből, amit küldött, arra következtettem, hogy nagyon szimpatikus lesz, és ez be is igazolódott. A legfőbb tulajdonsága a nyugalom és a türelem. A napunk két részre van osztva, reggel 8.30-kor kezdünk, az első óra két és fél órás, utána van egy fél óra szünet, majd 11.30-13.30-ig tart a második óra. Ez csak a mi csoportunk időbeosztása, mert csak nekünk van külön témánk, így nálunk a résztvevők is állandóak, nem keveredünk másokkal. Nagyon jó így, mert hamarabb belevethetném magamat a sziget felfedezésébe, gondolhatjátok, hogy fél kettőtől kifulladásig lehetne kirándulni, sétálni, strandolni, DE, itt fél kettőkor majdnem 40 fok van árnyékban, úgyhogy csak visszajövök a szállásra, írom a blogot 4-ig, és csak utána mozdulok ki. 

Our instructor Alan Mars (unfortunately not related to Buno Mars), a very nice, cheerful and helpful man, has been teaching for 43 years, but I don't know when he started because he doesn't look older than 60. From the preliminary e-mail he sent, I assumed that he would be very likeable, and it was confirmed. His main qualities are calmness and patience. Our day is divided into two parts, we start at 8:30 a.m., the first class is two and a half hours long, then there is a half hour break, and then the second class lasts from 11:30 a.m. to 1:30 p.m. This is just our group's schedule, because only we have a separate topic, so our participants are also permanent, we don't mix with others. It's very good that way, because I could throw myself into exploring the island sooner, you might think that from half past two until I suffocate, I could go on a trip, walk, go to the beach, BUT, here at half past two it's almost 40 degrees in the shade, so I just come back to the accommodation, write the blog until 4, and I will move out only after that.

Szóval az első nap az iskolában nagyon jó volt. Sok kreatív módját tanultuk meg az egymás megismerésének. Nem a szokásos: állj fel és mutatkozz be szépen a többieknek, hanem lépcsőzetesen, egyre többet, egyre mélyebben, egyre személyesebben. A teremben nyugalom van, türelem és egy kis nyüzsgés, ami a tanároktól elvárható, ha összeengedik őket, főleg ilyen multikulturális közegben. Viccelünk, nevetünk, sokat beszélünk, és közben a száraz tananyag kreatív módon történő ismétlésére és tanítására tanulunk új lehetőségeket. (Érzem, hogy tesiben ez nagyon hasznos lesz) 

So the first day at school was really good. We learned many creative ways to get to know each other. Not the usual: stand up and introduce yourself nicely to the others, but step by step, more and more, more and more deeply, and more personally. There is calm in the room, patience and a bit of bustle, which is expected from teachers if they are allowed to come together, especially in such a multicultural environment. We joke, we laugh, we talk a lot, and in the meantime we learn new ways to repeat and teach the dry curriculum in a creative way. (I feel this will be very useful in tesi)

Suli után, gyorsan visszaszaladtam a hűvös szobába, és megvártam a 4 órát, hogy újra kimozduljak. Eldöntöttem, hogy felfedezem Vallettát, ez a legegyszerűbb, és nagyon érdekes is. A szállásomtól nem messze van a felső Barrakka kert, ami egy gyönyörű kilátással rendelkező fás, ligetes emlékhely mindenféle történelmi eseménynek. Ezután lementem a kb. 15 percnyi sétára lévő, a kikötő mellett lévő alsó Barrakka kertbe. Ez egy kicsivel kisebb, de a kilátás innen is remek. Mindkét kert a sziklák tetején van és a kikötőre meg a Három Városra remek kilátást ad. A vallettai félsziget végére érve visszafordultam és egy nagy templom kupoláját láttam meg, amit meg is találtam. Ez egy Bazilika méretű templom beszorítva két sikátor közé, a monumentális bejárata és homlokzata gyakorlatilag nem is látszik. E a Karmelita Kolostor. A múlt hét végén itt volt a záró pontja egy vallási felvonulásnak, amit volt szerencsém látni.  

After school, I quickly ran back to the cool room and waited for 4 hours to move out again. I decided to explore Valletta, it's the easiest and also very interesting. Not far from my accommodation is the upper Barrakka garden, which is a wooded, wooded memorial site for all kinds of historical events with a beautiful view. Then I went down to approx. A 15-minute walk to the Lower Barrakka Garden next to the harbor. It's a little smaller, but the view from here is also great. Both gardens are on top of the rocks and offer a great view of the harbor and the Three Cities. When I reached the end of the Valletta peninsula, I turned back and saw the dome of a large church, which I found. This is a Basilica-sized church wedged between two alleys, its monumental entrance and facade are practically invisible. This is the Carmelite Monastery. At the end of last week, the closing point of a religious procession was here, which I was lucky enough to see.