10. nap Máltán - DLinda

 Komolyan mondom, jó idő van. Kellemes 34 fok, a nap nem égeti a bőröm még a legmelegebb órákban sem és szél, ami nem meleg. A korábbi 42 fokra azt mondtam, ha otthoniakkal beszéltem, hogy lehet hogy ugyanannyi a fok mint Magyarországon, de érzetre sokkal rosszabb. Most a fordítottja van, otthon ezt a 34 fokot, szerintem, melegebbnek érezném, mint itt most Máltán. Ez nagyon érdekes. 

Seriously, it's a good time. It's a pleasant 34 degrees, the sun doesn't burn my skin even in the hottest hours and the wind is not hot. About the previous 42 degrees, when I talked to people back home, I said that it might be the same as in Hungary, but it feels much worse. Now it's the other way around, at home I think this 34 degrees would feel warmer than here in Malta. It is very interesting.

                                                

Az iskolában úgy gondolják, hogy ha a hőséget kibírtuk klíma nélkül, akkor már erre a "hűvös időre" nincs is értelme újra bekapcsolni, pedig a negyedik emeleten azért elbírnánk viselni. De nem olyan rossz, kaptunk 2 ventilátort, az keresztül fújja a a termet, így jó lesz. Alan-el csak úgy repül az idő, a két és fél órás első óra úgy pörög le, mintha csak egy tanóra lenne. jönnek az egymásra épülő, egymásba csatlakozó, egymásra visszautaló feladatok, amiközben, írunk, olvasunk, diktálunk, felállunk, leülünk, más asztalok tagjaival működünk együtt, éneklünk, párbeszédet alkotunk, rajzolunk, szavakat és kifejezéseket tanulunk, nyelvtanozunk, stb. Csak egy kis csavarás minden feladatban, hogy minél kevesebb munkával adjon és mi annál többet kapjunk. 

At school, they think that if we have endured the heat without air conditioning, then there is no point in turning it on again for this "cool weather", even though we could bear it on the fourth floor. But it's not so bad, we got 2 fans, it blows through the room, so it will be good. Time just flies with Alan, the two-and-a-half-hour first class whizzes by as if it were just a lesson. there are tasks that build on each other, connect to each other, refer back to each other, while we write, read, dictate, stand up, sit down, cooperate with members of other tables, sing, create dialogue, draw, learn words and expressions, learn grammar, etc. Just a little twist in every task, so that you give with as little work as possible and we get more.

      

Az órám után ismét a másik csoporthoz csatlakoztam a Nemzeti Archeológiai Múzeum látogatására. Érdekes hely, Málta minden pontjáról összegyűjtött, az elképzelhetetlen időkig visszamutató tárgyak ékszerek és építmények. Szinte nehézséget jelent belegondolni, hogy időszámításunk előtti többezer éves dolgok között sétálok. Valahogy az fogalmazódott meg bennem, látva, hogy egy csomó többezer éves épületet csak a 19. században találtak meg és azt is véletlenül, hogy hogy nincsenek ezek az régi régi dolgok jobban dokumentálva. Régen is fontos volt leírni az eseményeket, helyeket, résztvevőket, akkor hogy nem tudják sokszor a máltaiak, hogy milyen kincseken taposnak? A legkomolyabb felfedezései legtöbbször a véletlen eredménye.

After my class, I joined the other group again to visit the National Archaeological Museum. An interesting place, objects collected from all over Malta, dating back to unimaginable times, are jewels and buildings. It's almost hard to imagine that I'm walking among things that are thousands of years old. Somehow, seeing that a lot of thousands-year-old buildings were only found in the 19th century, and also by chance, that these old old things are not better documented. It has long been important to describe the events, places, and participants, so why don't the Maltese often know what treasures they are treading on? His most serious discoveries are often the result of chance.

A múzeum után egy kis pihenés után, elbuszoztam a Golden Bay-re. Végre egy igazán szép, igazán homokos tengerpart. Csak egy kis probléma volt, a szél. Olyan szél fújt, hogy az öbölben méteres vagy nagyobb hullámok érkeztek a part felé és ez a nagy hullámzás sajnos a szennyeződéseket is előhozta. De sebaj, irány befelé! A víz kellemes volt, mármint a hőmérséklete, a hullámokban ugrálni, felfeküdni, elmerülni izgalmas és érdekes játék volt. Nem mentem be nagyon, mert a visszafelé jövő víz néha úgy húzott befelé, hogy alig bírtam tartani magam. A parton pihenve egy köbméternyi homok rakódott le a fürdőruhámban :-D 

After a little rest after the museum, I took the bus to Golden Bay. Finally a really nice, really sandy beach. There was only one small problem, the wind. There was such a wind that in the bay waves of one meter or more came towards the shore, and this big wave unfortunately also brought out the dirt. Don't worry, head inside! The water was pleasant, I mean its temperature, jumping in the waves, lying down, submerging was an exciting and interesting game. I didn't go in very much, because the water coming back sometimes pulled me in so much that I could hardly hold myself. While resting on the beach, a cubic meter of sand was deposited in my bathing suit :-D

Remek strandolás után felmentem a buszmegállóba fél 8-ra, mert akkor írta a Tallinja (a helyi tömegközlekedés applikációja) a következő buszt visszafelé. Jött is a busz időben, majd mikor megállt az megállóban egyszerűen átváltoztatta a számát egy másfelé menő busz számára, én meg csak néztem, hogy ez hogy lehetséges. Az applikáció írta, hogy mikor jön a busz, én ott voltam, a busz jött, mindenki időben volt, de elmenni nem tudtam azzal a busszal, mert átváltozott egy másik busszá, kész agyrém. Ezek után kétkedve néztem meg, hogy mikor jön a következő busz, fél órát vártam.  

After a great time at the beach, I went to the bus stop at 8:30, because that's when Tallinja (the local public transport application) wrote the next bus back. The bus came on time, and when it stopped at the stop, it simply changed its number to a bus going the other way, and I just looked at how that was possible. The application said when the bus was coming, I was there, the bus came, everyone was on time, but I couldn't go on that bus because it changed into another bus, my brain was ready. After that, I doubted when the next bus would come, I waited for half an hour.