11. nap Máltán - DLinda

 Kellemes 32 fokos csütörtökre ébredtem, mármint nem reggel volt 32, csak annyit jósoltak mára, ez megfelelő lesz nekem. Az iskolába sétálva lágy szellő fújdogált és a szokásos, az éttermeket ellátó, teherautók dudáltak türelmetlenül. Ahol a hotelem van, az az egyik fő sétáló utca, ahova normál esetben nem lehet autóval behajtani, mert végig székek és asztalok vannak kirakva, de reggel még üresek az utcák, felveszik az autókat akadályozó oszlopokat és ellepik az utcát a kisteherautók. 

I woke up to a pleasant 32 degrees Thursday, I mean it wasn't 32 in the morning, they just predicted that much for today, it will be suitable for me. Walking to school, there was a soft breeze and the usual trucks supplying restaurants honked their horns impatiently. Where my hotel is, it is one of the main pedestrian streets, where normally you can't drive in because there are chairs and tables laid out all the way, but in the morning the streets are still empty, the poles blocking the cars are put up and the trucks cover the street.

Az iskolában megint sok érdekes dolgot tanultunk. Most a versek és rímek használatát a tanórákon. Még nekünk is kellett verset írnunk, van aki komolyan vette, van aki viccesre, jól sikerültek. Alan nagyon empatikus, az egyik csoporttársam elérzékenyült az általa felolvasott versen és utána elmondta, hogy igen, nagyon körültekintőnek kell lennünk a mai keménynek tűnő, de érzékeny fiatalokkal, mert komoly érzéseket tudunk előhozni belőlük. Később mikor a saját verseinket olvastuk fel, mondta, hogy ha valaki esetleg nem szeretné felolvasni, mert túl személyesnek érzi, természetesen nem kötelező. Igazi angol úriember egy máltai álruhájában. 

We learned a lot of interesting things at school again. Now the use of poems and rhymes in lessons. Even we had to write a poem, some took it seriously, some took it as a joke, they did well. Alan is very empathetic, one of my group mates was moved by the poem he read and afterwards he said that yes, we have to be very careful with today's seemingly tough but sensitive young people, because we can bring out serious feelings from them. Later, when we read our own poems, he said that if someone doesn't want to read it because it feels too personal, of course it's not mandatory. A true English gentleman disguised as a Maltese.

Iskola utám monumentális élményben volt részem. Mikor mondtam az órán Alan-nek, hogy a Szépművészeti Múzeumban láttam egy Caravaggio festményt, megkérdezte, hogy melyiket. Gondoltam, de jól megy itt Máltán, hogy több is van, de kiderült, hogy amit én láttam, azt tényleg csak lábjegyzetekben emlegetik, mert ami igazán jelentős az a Sant John's Catedral-ban, van, a "Keresztelő Szent János Lefejezése" című kép. A Katedrálisba nagyon profi biztonsági személyzeten keresztül, megfelelő ruházatban lehet csak bemenni. A bejáratnál lehet kérni fülhallgatót, ami végig vezet a templomon, sok érdekes információval ellát. A templom belülről olyan díszített, hogy a szemem nem tudja feldolgozni a rengeteg látványt, az agyam meg felfogni a sok nevet és stílust, ami megjelenik. Kb. úgy érzem magam mint egy strucc, akinek túl nagy méretű a szeme az agyához képest. :-D Töméntelen mennyiségű arany díszítés, jelkép és szimbólum, portré és történelmi esemény lefestve. A plafon tele híres momentumok képeivel Málta történelméből és a Bibliából, a padló pedig olyan márványkockákkal van borítva, ami a fontosabb dátumokat és a hozzá tartozó címereket és zászlókat ábrázolja. Rengeteg arany és márvány szobor, az alaksorban a régi Nagymesterek síremlékei, rengeteg oltár, köztük a főoltár a maga grandiózus mivoltában, ja, és még ott a Caravaggio is. 

I had a monumental experience on my way to school. When I told Alan in class that I saw a Caravaggio painting in the Museum of Fine Arts, he asked which one. I thought it's good here in Malta that there are more, but it turned out that what I saw was really only mentioned in footnotes, because what is really significant is the "Beheading of St. John the Baptist" in Sant John's Catedral . You can only enter the Cathedral through very professional security personnel and in appropriate clothing. You can ask for headphones at the entrance, which will guide you through the church and provide you with a lot of interesting information. The inside of the church is so decorated that my eyes can't process the many sights, my brain can't comprehend the many names and styles that appear. I almost feel like an ostrich with eyes too big for its brain. :-D An endless amount of gold decorations, emblems and symbols, portraits and historical events painted. The ceiling is filled with images of famous moments from Malta's history and the Bible, and the floor is covered with marble cubes depicting important dates and their associated coats of arms and flags. Lots of gold and marble statues, the tombstones of the old Grand Masters in the row, lots of altars, including the main altar in its grandiose nature, yes, and even Caravaggio there.

Igazán nagy hatással volt rám ez a templom, de nem feltétlenül vallásos értelemben. Egy helyen besűrítve ennyi történelmet látni nehéz az én kis reformátusan egyszerű világnézetemmel.

I was really influenced by this church, but not necessarily in a religious sense. Condensed in one place, it is difficult to see so much history with my small reformed, simple worldview.

Ez a program rögtön iskola után volt, szóval hirtelen ötlettől vezérelve elindultam Sliema-ba ferri-vel. Valletta másik oldalán (nem onnan, ahonnan Gozo-ba mentem) egy kis kikötőből indul fél óránként egy kisebb (160 férőhelyes) hajó az öböl túloldalára, Sliema-ba. Busszal ez az út kb. 25 perc, meleg és zsúfolt és hányingeres és 2 euro, de ferri-vel 5-6 perc, kellemes, kényelmes, nyugis és 1,5 euro. Sliema a modernebb oldala Máltának, tele divatos üzletekkel és fiatalokkal. Nyüzsgő, mozgalmas városrész, ahol érdemes szétnézni, ha vásárolni szeretne az ember. Egy nagyon finom korai vacsora és egy óra sétálás után vissza ferri-ztem Vallettába. 

This program was right after school, so I took a ferry to Sliema on a whim. On the other side of Valletta (not from where I went to Gozo), a smaller boat (with 160 seats) departs every half hour from a small port to Sliema on the other side of the bay. By bus, this journey is approx. 25 minutes, hot and crowded and nauseating and 2 euros, but 5-6 minutes by ferry, pleasant, comfortable, quiet and 1.5 euros. Sliema is the more modern side of Malta, full of trendy shops and young people. It's a lively, busy part of the city, where it's worth looking around if you want to shop. After a very delicious early dinner and an hour of walking, I took the ferry back to Valletta.

Megint csak hirtelen ötlettől vezérelve, gondoltam mártózok egyet az esti tengerben, lesétáltam a kikötő bejártához, ahol van egy kis sziklás strandrész. Ahogy kiértem Valletta zsúfolt utcáiról, éreztem a kellemes szellőt a tenger felől, mire a tengerpartra értem a szellő kisebb széllé erősödött. A sziklás tengerparton csak úgy fodrozódtak a hullámok. Kicsit tartottam a vízbe meneteltől több okból is. Sötét volt és nem láttam mi van a lábam alatt, nagyon erős volt a hullámzás és este, állítólag, behozza a kikötőbe az áramlat a medúzákat. De sebaj, irány a víz. Találtam egy kőbe vésett lépcsőt, ami egy sziklába vésett medenceszerűségbe vezetett. Bemerészkedtem, a víz nagyon kellemes volt, a sziklákat benőte a növényzet, olyan moha szerűen. Nem nagyon éreztem komfortosan magam, mert nem láttam, hogy mi van alattam. Kijöttem a vízből és egy kis nézelődés után újra nekiduráltam magam. Most a köves rámpán mentem be, ott valahogy jobban magam alá láttam, a víz csodálatosan áttetsző volt és kellemesen langyos és a hullámok erősek, de most már jobb érzés volt és álldogáltam ott a vízben kicsit. Végül is jó élmény volt, kár lett volna kihagyni.

Again driven by a sudden idea, I thought I'd take a dip in the evening sea, I walked down to the entrance to the harbor, where there is a small rocky beach. As I got out of the crowded streets of Valletta, I felt the pleasant breeze from the sea, and by the time I reached the beach, the breeze became a smaller breeze. The waves just rippled on the rocky beach. I was a little afraid of going into the water for several reasons. It was dark and I couldn't see what was under my feet, the waves were very strong and in the evening, supposedly, the current brings the jellyfish into the harbor. But don't worry, it's the water. I found a set of stone steps that led to a rock-cut pool-like area. I ventured in, the water was very pleasant, the rocks were overgrown with vegetation, like moss. I didn't feel very comfortable because I couldn't see what was underneath me. I got out of the water and after looking around a bit, I tried again. Now I entered on the stony ramp, I could somehow see below me better, the water was wonderfully transparent and pleasantly warm and the waves were strong, but now it felt better and I stood there in the water for a bit. In the end, it was a good experience, it would have been a shame to miss it.