3. nap Máltán - DLinda

 Egyre fáradtabban kelek fel reggel az ébresztőórához, pedig nincs nagyon korai ébresztésre beállítva, mert, mint korábban már esetleg egyszer vagy kétszer említettem, 3 percnyi sétára van az iskola, szóval, ha az óra kezdetekor indulok el, akkor se fogok elkésni. Az iskolában négy és fél órán keresztül okosodunk, valahol a közepe felé egy fél órás coffee break-el, plusz ez a meleg. Iskola után blogírás, majd kultúr program. Szóval, enyhén fogalmazva, nem unatkoztam eddig egyszer se.

I get up more and more tired in the morning to the alarm clock, even though it is not set for a very early alarm, because, as I may have mentioned once or twice before, the school is a 3-minute walk away, so if I leave when the class starts, I won't be late. At school, we get smart for four and a half hours, somewhere in the middle with a half hour coffee break, plus it's hot. Blogging after school, then cultural program. So, to put it mildly, I haven't been bored once.

Az ESL nagyon kedvesen vendégül látta az összes ott tanuló diákot egy kis péksütire és üdítőre. Taktikusan a nem klimatizált 5. emeleti kösösségi szobában rendezték, hogy senkinek se legyen kedve túl sokáig maradi. :-D

ESL very kindly hosted all the students studying there for some cookies and soft drinks. Tactically, it was arranged in the non-air-conditioned common room on the 5th floor, so that no one would feel like staying too long. :D

Az ESL-ben (Easy School os Language) a szokásos teremben a szokásos emberekkel és Alan-el, a tanárunkkal. Végtelen kedves és lelkes fickó, igazi példa, hogy 42 év tanítás után még akar és tud megújulni. Pedig a tanárok itt sincsenek ezüst tálcán hordozva és tejben-vajban fürösztve, ha értitek, mire gondolok...

In ESL (Easy School os Language) in the usual room with the usual people and Alan, our teacher. He is an endlessly kind and enthusiastic guy, a real example that after 42 years of teaching, he still wants and can renew himself. And the teachers aren't even here on a silver platter and drenched in milk and butter, if you know what I mean...

Na, szóval, az iskolában egy olyan részhez értünk, ahol a kiejtést, a hangleejtést, a szavakban és a mondatokban a hangsúlyt tanultuk. A hallás az egyik legfontosabb érzékeinkből, amivel meg tudjuk érteni, idegen nyelven, amit mondani akarnak nekünk. Hány olyan embert ismerünk, aki mindent ért, de megszólalni még alig tud, ugye? Erre épült a mai tananyag, hogy nem kell minden egyes szót érteni, elég a kulcsszavakra odafigyelni és a hangsúlyra, vagy a hangleejtésre, és máris értjük a hallottak 70-80 százalékát. Rengeteg gyakorlatot vettünk, és egyesével meg párokban kellet gyakorolni, hogy mikor hol van a hangsúly. Kiderült, hogy azt nem biztos hogy tudom, hogy mit jelent a szó, amit mondok, de az esetek nagy többségében jól hangsúlyozok. Király! A végén már én magyaráztam a mellettem ülő lengyel Tanárnőnek, hogy az adott feladatban, egyszer a személyen, egyszer az igén, egyszer a helyen és egyszer az időponton van a hangsúly, mert az a fontos, ott kell megnyomni. Nagyon megnyugtató volt, hogy van, ami azért nekem is megy. 

So, in school we came to a part where we learned pronunciation, intonation, stress in words and sentences. Hearing is one of our most important senses, with which we can understand, in a foreign language, what they want to say to us. How many people do we know who understand everything, but can barely speak, right? Today's curriculum is based on the fact that you don't have to understand every single word, it's enough to pay attention to the key words and the accent, or the intonation, and you already understand 70-80 percent of what you hear. We took a lot of exercises, and individually and in pairs we had to practice when and where the emphasis is. It turned out that I don't necessarily know what the words I say mean, but in the vast majority of cases I emphasize well. King! At the end, I already explained to the Polish teacher sitting next to me that in the given task, the emphasis is on the person, once on the verb, once on the place and once on the time, because that's what's important, you have to press it there. It was very reassuring to know that there is something that works for me too.

Az iskola után az ESL által szervezett utazáson vettem részt. A cél pedig a Három Város  (Three Cities) és a Tarxien Megalitikus Templomai volt. Az első megálló Tarxien volt, ami kb. k.e. 3000 évvel keletkezett. Megdöbbentő, hogy csak az 1900-as évek elején fedezték fel, addig a mellette lévő bronzkori temetővel együtt, senki sem tudott róla. A házak szinte ráépültek, és most is úgy élnek, a szerencsére már körülvett és nagyjából lefedett többezeréves templom mellett, mintha ez mindenkinek így lenne normális. A megalitikus kövek mellől láttuk a szomszéd néni kiterített neglizséjét. (ugyan ez volt előző nap az régi fővárosban, Mdina-ban) 

After school, I took part in a trip organized by ESL. The goal was the Three Cities and the Megalithic Temples of Tarxien. The first stop was Tarxien, which is approx. k.e. It was created 3000 years ago. It is surprising that it was only discovered at the beginning of the 1900s, until then, together with the Bronze Age cemetery next to it, no one knew about it. The houses were almost built on top of it, and they still live next to the thousand-year-old church, which is fortunately already surrounded and mostly covered, as if it were normal for everyone. Next to the megalithic stones, we saw the neighbor's aunt's negligee spread out. (it was the same the day before in the old capital, Mdina)

Ja, azt elfelejtettem, hogy egy olyan rodeó túrán sikerült részt venni a kisbusszal, amivel utaztunk, hogy csak na. Mentünk mint a meszes, csuma gáz, satu fék és a fekvőrendőröket úgy vette a sofőr, mintha ott se lettek volna. Állítólag ez igazi autentikus máltai élmény volt. 

Oh, I forgot that we managed to take part in a rodeo tour with the minibus that we were traveling with, so that's it. We drove like crazy, full of gas, vice brakes, and the driver took the police officers as if they were not there. It was supposed to be a real authentic Maltese experience.

A Három Város következett, ami azért nagyon híres, mert idősebb mint Valletta. A vallettai kilátás a Három Városra és a kikötőre néz a Barrakka kertekből. Eleinte az emberek úgy éltek Máltán, hogy a sziget belseje, Mdina, felé húzódtak, mert az volt az elmélet, hogy ha a tengernél laksz, kifogsz egy halat, jóllakik a családod, de ha a szárazföldön viszonylag nagyobb területen négylábú állatokat tartasz, akkor abból többen is jól lakhatnak. A sziget vezetői szintén a fővárosban éltek. A lovagok azonban, akik a szigetet védték, a Három Város területén telepedtek le, és a kikötő körül megpróbálták a legjobb védőállásokat felvenni. Itt volt továbbá a Nagymesterek székhelye is korábban, akik 8 nyelvet beszéltek. A történelmi háttere lenyűgöző ezeknek a helyeknek, de minden csupa mészkő, sárga és magas. Holnap el is megyek strandra!

Next came the Three Cities, which is very famous because it is older than Valletta. Valletta view of the Three Cities and the harbor from the Barrakka Gardens. At first, people lived in Malta by gravitating towards the interior of the island, Mdina, because the theory was that if you live by the sea, catch a fish, your family will be fed, but if you keep four-legged animals on a relatively large area on land, then more of them can live well. The leaders of the island also lived in the capital. However, the knights who defended the island settled in the area of ​​the Three Cities and tried to take up the best defensive positions around the harbor. This was also the seat of the Grand Masters, who spoke 8 languages. The historical background of these places is fascinating, but everything is limestone, yellow and tall. I'm going to the beach tomorrow!

A túra után egy isteni "Spagetti pescatore"-t ettem. Aki azt mondja, hogy a halas és tengergyümölcsei-s ételek könnyűek, az hazudik. Vagy csak egyszerűen visszavágynak a természetes közegükbe, a vízbe, azért voltam olyan szomjas utána. Apropó víz! Itt, elvileg, a csapvíz iható, de még a helyiek se isszák. Mindenki palackos vizet iszik, aminek olyan íze van, mint a Rákóczi úton a Gimiben a régi csövek miatt. Mindig mindenki elmondja, hogy vigyél magaddal vizet mindenhova, nehogy kiszáradj, de az nem mondják, hogy ha nem iszod meg rögtön a hideg vizedet, húsz perc múlva olyan meleg lesz, hogy csak a kezedet mosod meg vele szívesen.          

After the tour I ate a divine "Spaghetti pescatore". Anyone who says that fish and seafood dishes are easy is lying. Or they simply long to return to their natural environment, to water, that's why I was so thirsty for it. Speaking of water! Here, in principle, the tap water is drinkable, but even the locals don't drink it. Everyone drinks bottled water, which tastes like the high school on Rákóczi út because of the old pipes. Everyone always tells you to take water with you everywhere so you don't get dehydrated, but they don't tell you that if you don't drink your cold water right away, after twenty minutes it will be so hot that you'll just want to wash your hands with it.