5. nap Máltán - DLinda

 Zárul az első hét, kicsit izgulok, mert hét elején Alan valami tesztet emlegetett, de miután az első óra végén kiosztotta a Certificate- eket, már sejtettem, hogy nem lesz. Mondjuk nincs is nagyon értelme, a felnőttek, legtöbbször, önszántukból jönnek, hogy valamilyen kurzuson tanuljanak, fejlődjenek. Aki Alan óráin semmit nem sajátított el, vagy nem fejlődött pedagógiailag, az biztos hogy be van oltva tanítás ellen. Szóval, részemről remek hetet zártam, nagyon élménydús és információdús volt az iskola. A csoport remek volt, sajnos az olasz különítmény haza utazik, kb. a csapat harmada, meg a magyarok is mennek, csak ketten maradunk Lindával from Hungary :-D, és állítólag jövő héten csak 3-4 ember csatlakozik, na majd meglátjuk.

The first week is coming to an end, I'm a little nervous, because at the beginning of the week Alan mentioned some kind of test, but after he handed out the certificates at the end of the first lesson, I already guessed that there wouldn't be one. Let's just say it doesn't make much sense, most of the time, adults come of their own accord to learn and improve on some course. Anyone who hasn't learned anything in Alan's classes, or who hasn't improved pedagogically, is sure to be inoculated against teaching. So, I had a great week, the school was full of experiences and information. The group was great, unfortunately the Italian detachment is traveling home, approx. a third of the team, and the Hungarians are also going, only two of us are left with Linda from Hungary :-D, and supposedly only 3-4 people will join next week, we'll see.

Estére megbeszéltünk egy találkozót a csoporttal, leginkább az olasz csapat akarta, mert ők szombaton repülnek. Egy igazán máltai étteremben foglaltak asztalt (Nenu), szerencsére itt van a hoteltől 5-6 percnyi sétára. Az iskolában is hallottam róla, hogy érdemes meglátogatni. El is mentem, de végül nem ettem, mert ebben a hőségben nem nagyon kívánja az evést az ember. Na nem baj, azért ittam velük egyet, csacsotunk in english, nevetgéltünk, majd mikor elkezdtek rendelni eljöttem. Visszasétáltam a hotelbe, gondoltam itt az ideje normál időben lefeküdni, de a mellettünk lévő kisutcában az egyik bár máshogy gondolta, fél egyig zenéltek, úgyhogy kb. akkor tudtam elaludni, mikor a bulinak is vége lett. Na nem baj, majd a hétvégén kipihenem magam, jaaaaa, mégse....

We arranged a meeting with the group for the evening, the Italian team mostly wanted it, because they fly on Saturday. They booked a table in a truly Maltese restaurant (Nenu), luckily it is a 5-6 minute walk from the hotel. I also heard about it at school that it is worth visiting. I went, but in the end I didn't eat, because you don't really want to eat in this heat. It's okay, I had a drink with them, we chatted in English, we laughed, and then when they started ordering, I came. I walked back to the hotel, I thought it was time to go to bed at a normal time, but one of the bars in the small street next to us thought otherwise, they played music until half past one, so approx. I was able to fall asleep when the party was over. It's okay, I'll rest at the weekend, yaaaaa, but...