6. nap Máltán - DLinda

 A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe,....., ja nem, Málta legmagasabb pontja 257 méter magasan van. De sebaj, cserébe olyan hepehupás az egész sziget, mintha a tömegközlekedéssel együtt a hullámvasútra is jegyet váltottál volna. De kezdem az elejéről.

At the weekend we will go up to the mountains..., no, the highest point in Malta is 257 meters high. But don't worry, in return, the whole island is as amazing as if you had bought a ticket for the roller coaster together with the public transport. But I'll start from the beginning.

Szombatra az ESL által ajánlott, de a város által szervezett egésznapos buszos kiránduláson vettem részt. Csak egy dologért imádkoztam a busz felé sétálva, hogy ne az a kisbusz legyen, amivel szerdán voltunk a Három Városban. Hála az Istennek, nem az volt, hanem egy szép nagy kb. 30-35 fős közepesen nagy busz, a vezetőnk pedig Marcella. Kilenckor indult a túra, de mivel ez városi szervezés volt, kb. másfél óra volt, mire mindenkit összeszedtünk, de ezután már tényleg csak jó dolgok következtek.

On Saturday, I took part in a full-day bus trip recommended by ESL, but organized by the city. I only prayed for one thing as I walked towards the bus, that it wouldn't be the minibus we took in the Tri-Cities on Wednesday. Thank God, it wasn't, but a nice big approx. A medium-sized bus for 30-35 people, and our driver is Marcella. The tour started at nine, but since it was organized by the city, approx. it was an hour and a half before we gathered everyone, but after that only good things really happened.

Első utunk Mosta városba vitt, ahol egy egészen különleges templomot csodálhattunk meg, ami a Szűzanyának volt felszentelve. A templomnak két különlegessége is van, először is, nem hagyományos téglalap alapú, mint itt szinte minden templom, hanem köralakú. Ebből a formából csak ez az egy van egész Máltán. A második érdekesség, hogy a második világháború alatt, mikor bombázták Máltát, a helyiek ide menekültek, mert bár háború volt, a templomokat lebombázni mégse illett, így itt biztonságban érezték magukat. De sajnos egy bombázó elvétette a célt, mert a repülőfelszállóhely közel volt anno a templomhoz, és bedobott egy bombát a rettegő és imádkozó emberek közé. Természetesem mindenki azt hitte, hogy itt most mindenki meghal, a bomba átlyukasztotta a kupolát, keresztülrepült a templomon, becsapódott a talajba és, és, éééééés, semmi. Nem robbant fel! A bent lévők megmenekültek, ami természetesen egy csoda, amit Szűz Máriának tulajdonítanak, aki ott és akkor megvédte őket. Nagyon szép történet és nagyon szép templom, érdemes meglátogatni.

Our first trip took us to the town of Mosta, where we could admire a very special church dedicated to the Virgin. The church has two special features, first of all, it is not based on a traditional rectangle, like almost all churches here, but rather circular. There is only one of this form in all of Malta. The second interesting thing is that during the Second World War, when Malta was bombed, the locals fled here, because even though it was a war, it was not appropriate to bomb the churches, so they felt safe here. But unfortunately, a bomber missed the target because the airport was close to the church and dropped a bomb among the terrified and praying people. Of course, everyone thought that everyone was going to die here, the bomb pierced the dome, flew through the church, hit the ground and, aaaaaand, nothing. It didn't explode! Those inside were saved, which is of course a miracle attributed to the Virgin Mary, who protected them there and then. Very nice story and very nice church, worth visiting.

A következő állomásunk a Dingi Cliffs volt, ami Málta legmagasabb pontja. Gyönyörű innen a kilátás. Egy picike sziklás sziget van itt a partok mellet, aminek az a története a régmúltból, hogy ott lakott az összes szörnyű ember, rablók, bűnözők, gyilkosok, és egyetlen egy ártatlan szent asszony. Ez a szent asszony minden nap azért imádkozott, hogy Isten szent angyala jöjjön és csináljon valamit ezekkel a szörnyű emberekkel. És hát az angyal természetesen jött és csodát tett, az egész várost lehasította a szigetről és a tengerbe lökte. A történetnek semmi alapja nincs, vizsgálták a szigetet, és semmilyen jel nincs arra, hogy valaha laktak vagy éltek volna rajta emberek. Mégis azzal akarják igazolni, hogy a sziget azon részén, a partok mentén van egy pont akkora lyuk, amibe a leszakadt sziget belefér. 

Our next stop was the Dingi Cliffs, the highest point in Malta. The view from here is beautiful. There's a tiny rocky island off the coast, the story of which is that all the terrible people lived there, robbers, criminals, murderers, and only one innocent holy woman. This holy woman prayed every day that God's holy angel would come and do something about these horrible people. And so of course the angel came and performed a miracle, he tore the whole city off the island and threw it into the sea. There is no basis for the story, the island has been investigated and there is no sign that people have ever lived on it. However, they want to prove it by saying that in that part of the island, along the coast, there is a hole the size of which the torn-off island can fit into.

Ezután jött a Mdina Glass, a máltai üveggyár. Rövid ideig tartózkodtunk itt, de annál többet láttunk. Egy üvegmunkás a szemünk láttára készített egy két lábon ágaskodó lovat egy kisebb gömb üvegből egy csipesszel és egy fogóval. Mikor készen lett, az üvegló megállt a két hátsó lábán, és mikor hozzáérintett a munkás egy papírlapot, az lobogó lánggal elégett. A gyár mintaboltjában rengeteg gyönyörű és különleges dolgot lehet kapni, próbáltam olyat választani, amit épségben haza is tudok szállítani.

Then came Mdina Glass, the Maltese glass factory. We stayed here for a short time, but we saw more than that. In front of our eyes, a glass worker created a horse on two legs from a small sphere of glass with a pair of tweezers and a pair of pliers. When it was ready, the glass horse stopped on its two hind legs, and when the worker touched a sheet of paper, it burned with a blazing flame. You can get a lot of beautiful and special things in the factory's sample shop, I tried to choose something that I can safely transport home.

Jött az, amit a legjobban vártam, Marsaxlokk, a halászfalu és halpiac. Mondta a vezetőnk, hogy igazából vasárnap reggel van a halpiac, de azon kívül, hogy frissen kifogva látnánk a halakat, nem sok mindent tudnánk csinálni. A halpiac a vendéglátó helyeket látja el és azt az egy két helybelit, aki lecsoszog a kosarával, nem a turisták a fő vásárlóközeg. Végül is mit is tudnék csinálni egy kis friss tengergyümölcseivel a hotelszobámban... A piac körül, az öbölben, ringatóznak a halászhajók. Szép színesre vannak festve, és mindegyik elején van egy szem, ami megvédi őket a tengeren. 

What I was waiting for the most came, Marsaxlokk, the fishing village and fish market. Our guide said that the fish market is actually on Sunday morning, but apart from seeing the freshly caught fish, there was not much we could do. The fish market supplies catering establishments and the one or two locals who shuffle down with their baskets, the main customers are not tourists. After all, what could I do with some fresh seafood in my hotel room... Fishing boats are rocking around the market, in the bay. They are painted in beautiful colors and each has an eye at the front to protect them at sea.

A körutazás utolsó állomása: Blue Grotto. Ez egy barlang sorozat a hatalmas sziklák aljában, ahol mesésen kék a víz, de tényleg, olyan, mint ha festették volna. Kis kilenc személyes hajóbbal vittek oda minket. A szárazföldről nem lehet látni, csak hajóval megközelíteni. A víz kristály tiszta, és azúrkék. Gyönyörű.

The last stop of the cruise: Blue Grotto. It is a series of caves at the bottom of huge rocks, where the water is fabulously blue, but really, it looks like it has been painted. They took us there in a small nine-person boat. It cannot be seen from the mainland, it can only be approached by boat. The water is crystal clear and azure blue. Beautiful.

A túra végeztével elindult a busz visszafelé, a túravezetőnk végig nagyon kedves volt és nagyon sok érdekes információt osztott meg velünk a túra alatt. Mivel mögötte ültem a buszon, a hazafelé vezető úton megkérdeztem pár dolgot, ami érdekelt. Megkérdeztem, hogy náluk mikor esik az eső és télen hány fok van. Kiderült, hogy télen 6 foknál sosincs kevesebb, hó utoljára kb. a jégkorszakban esett Máltán, és legtöbbször tavasszal esik, de ha esik akkor ömlik az eső, tart 20-30 percig és vége. Olyankor úszik a sziget, mert kemény a föld, nehezen issza be az esőt, és ráadásul lejtős, szóval elindul minden a tenger felé. Megkérdeztem, hogy miért van annyi elhagyott lakás Vallettában, mert nagyon sok épületnek csak a földszintjén van valamilyen üzlet vagy étterem, az emeleten lévő lakások évek vagy évtizedek óta lakatlan. Marcella elmondta, hogy ezek a lakások tele voltak, mert a háború után sokan hontalanok lettek, és ezekkel a lakásokkal oldották meg a helyzetet, de legtöbbször ezek a lakások komfort nélküliek és kicsik, szóval, ahogy tehették az emberek, kiköltöztek vidékre, ahol nagyobb házakat kaptak és még kis kert is volt hozzá. Mostanában sem akar senki, vagy is nagyon kevesen, a fővárosban lakni, mert nagyon sok a turista, sosincs parkolóhely és a lakásokat felújítani annyiba kerül, mint ha vidéken újat vennének. És végül feltettem a kérdést, ami mindenkit érdekel, de senki nem meri megkérdezni: Mi van a nyúllal? Elmesélte, hogy ez úgy jött, hogy a kis hercegek, akik ide jöttek, akarták folytatni a vadászat nevű úri huncutságot, de mivel erdő nem volt, így nagyvad se volt. Kitalálták, hogy a nyulaknak elég a bozót, furfangosan ide-oda ugrálnak, tehát nehéz őket meglőni, és finom a húsa, úgyhogy így kerültek ide. Most már illegális vadászni a nyuszikákat, telepeken nevelik őket és exportálják a világ minden pontjára. A máltaiak szeretik, kb. úgy vannak vele, mint mi a hallal, hogy szeretjük, de csak sátoros ünnepeken fogyasztjuk. 

At the end of the tour, the bus left for the return trip, our tour guide was very kind throughout and shared a lot of interesting information with us during the tour. Since I was sitting behind him on the bus, I asked a few things that interested me on the way home. I asked them when it rains and how many degrees it is in winter. It turned out that in winter it is never less than 6 degrees, the last snow was approx. it rained in Malta during the ice age, and it mostly rains in the spring, but when it rains, it pours, it lasts 20-30 minutes and it's over. The island floats in such a way because the ground is hard, it has difficulty absorbing the rain, and it is also sloping, so everything goes towards the sea. I asked why there are so many abandoned apartments in Valletta, because a lot of buildings only have some shops or restaurants on the ground floor, the apartments on the upper floors have been uninhabited for years or decades. Marcella said that these apartments were full because after the war, many people became stateless, and they solved the situation with these apartments, but most of the time these apartments were without comfort and small, so, as best they could, people moved to the countryside, where they got bigger houses and even had a small garden. Recently, no one, or very few, wants to live in the capital, because there are too many tourists, there is never a parking space, and renovating apartments costs as much as buying a new one in the countryside. And finally, I asked the question that everyone is interested in, but no one dares to ask: What about the rabbit? He told me that it came about because the little princes who came here wanted to continue the gentlemanly mischief called hunting, but since there was no forest, there was no big game either. They figured out that rabbits are good at bush, they jump around slyly, so it's hard to shoot them, and their meat is delicious, so that's how they got here. It is now illegal to hunt bunnies, they are raised on farms and exported to all parts of the world. The Maltese love it, approx. they are with it as we are with fish, that we love it, but only eat it at feasts with tents.

Szerencsétlenségemre, elsőként száltam fel és utolsóként száltam le. Nagyon meleg volt egész nap és mire Valletta buszállomásánál kiszálltam, azt éreztem, hogy nem fogok tudni elvánszorogni a hotelig, ami kb. öt perc sétára van. Hazaértem, letusoltam, blogot írtam és kinéztem egy jó olasz éttermet, mert a máltai konyhára azt mondják, hogy olaszos én meg még semmi rendes olasz ételt nem ettem. Amit találtam, szerencsére, itt volt két utcányira, öt és fél csillagos a google alapján, és tényleg remek volt. Lazanja-t ettem és egy kis olasz fehérborral kísértem, majd egy falatnyi pisztáciás tiramisuval zártam a sort. Igazán finom volt, de aki azt meri mondani, hogy eszek egy könnyű olasz tésztavacsorát, az hazudik.

Unfortunately for me, I was the first to upload and the last to download. It was very hot all day and by the time I got off at Valletta's bus station, I felt that I would not be able to make it to the hotel, which is approx. it's a five minute walk. I got home, downloaded it, wrote a blog and looked for a good Italian restaurant, because they say Maltese cuisine is Italian and I haven't eaten any proper Italian food yet. What I found, luckily, was here two streets away, five and a half stars according to google, and it was really great. I ate lasagna and accompanied it with a little Italian white wine, then I ended the line with a bite of pistachio tiramisu. It was really delicious, but anyone who dares to say I eat a light Italian pasta dinner is lying.