BB -Málta (3.nap) [Benke Balázs]

A mai reggel alig bírtam kinyitni a szemem, annyira húzott vissza az ágy. Már napok óta elképesztő ingertenger ér és mivel mindig későn fekszem (korán esélytelen is itt) reggel pedig "korán" kelek, egy kicsivel több alvásra vágyom. Na majd ma megpróbálok időben elaludni.      Éjfélre végeztem a bloggal és 7-kor pedig ébrednem kellett, úgyhogy lassan  összerendeztem a gondolataimat (nehezen ment) és irány reggelizni. A Hotelem, mint említettem egy étterem is és a foglalásban benne volt a reggeli is, ami azért nagy könnyedség, hogy jól induljon a nap.

This morning I could barely open my eyes, the bed pulled me back so hard. I've been getting an amazing sea of stimuli for days now and since I always go to bed late (early is impossible here) and get up "early" in the morning, I want a little more sleep. Well, I'll try to fall asleep on time today. I finished the blog at midnight and had to wake up at 7, so I slowly organized my thoughts (it was difficult) and headed for breakfast. My Hotel, as I mentioned, is also a restaurant and breakfast was included in the reservation, which is a great convenience to start the day off right.

A délelőtti órákat egy új tanár tartotta, Carolina portugáliából, "szép kiejtésű" angoltudással, az én nagyothalló bal és a nagyobbathalló jobb fülemmel is kristálytisztán érthetően 😅. A csoportunktól eltávozott a kínai hölgy, biztos elment egy másik csoportba bár óra közben többször láttunk sétálgatni a folyosókon, csak úgy....😏 Az órai téma Rio de Janeiro felfedezése turistaként kép és hanganyag felhasználásával sok páros és kiscsoportos társalgással. Azután egy meghívó levelet kellett írnunk a saját kedvenc városunkról valakinek, megtervezve egy egész napi programmal. Na ezt közösen át is beszéltük, ötleteltük és javítottuk társalgás közben. És lett egy hatékony klímafejlesztés a teremben, mert a tanárnő kérésére hoztak egy nagy ventillátort is és így két gép próbálja elviselhetővé tenni az órát. Mondjuk ez minden órai papírunkat/fénymásolatunkat lefújja az asztalunkról, de nem bánjuk, mert végre nem izzadunk. Az óra végén rábeszéltük a tanárnőt, hogy ne a normál nyelvtan gyakorlásával folytassuk holnap, hanem a mindennapi életünket segítő társalgást (pl. éttermi rendelés, vásárlás , utazással kapcsolatos dolgok) gyakoroljuk és bele is ment a dologba. Ez a fajta nyelvtan a  Functional Language. Egyébként sem akart belezavarni a kollégája témájába és valami másba akart belekezdeni, úgyhogy így hasznosabb tudást kapunk a mindennapjainkhoz.

The morning classes were taught by a new teacher, Carolina from Portugal, with "beautifully pronounced" English skills, crystal clear understanding with my hard-of-hearing left ear and my hard-of-hearing right ear 😅. The Chinese lady left our group, she must have gone to another group, although we saw her walking in the corridors several times during class. The theme of the class is exploring Rio de Janeiro as a tourist using images and audio with many pairs and small group conversations. Then we had to write an invitation letter about our own favorite city to someone, planning a whole day's program. We discussed this together, came up with ideas and improved it during the conversation. And there was an effective improvement of the climate in the room, because at the request of the teacher, a large fan was also brought in, and thus two machines are trying to make the class bearable. Let's say it blows all our class papers/photocopies off our desks, but we don't mind because we're finally not sweating. At the end of the lesson, we persuaded the teacher that we should not continue practicing normal grammar tomorrow, but practice the conversation that helps our everyday life (e.g. restaurant ordering, shopping, things related to travel) and she went for it. This type of grammar is Functional Language. Anyway, he didn't want to interfere with his colleague's topic and wanted to start something else, so we get more useful knowledge for our everyday life.

Az ebédszünet közepén egyszer csak egy lengyel osztálytársam (Janosz) szólt, hogy ismerkedős buli van az 504-es nagyteremben, ami a Lounge-nak  hívnak, de mi csak aszalószobának fogjuk hívni. Ez a legfelső emeleti terem ( a Naphoz legközelebb van és ezt érezni) tetőterasszal. Szóval szépe komótosan fellépcsőztem (nem szabad sietni....belehalsz), mivel a lift foglalt volt. És tényleg  "buli" volt, nagyon sokan bezsúfolódtunk és csipegettünk helyi piteszerűségeket (amolyan máltai Fornetti) és üdítőzés közben ismerkedtünk egymással (izzasztó társalgások voltak).

In the middle of the lunch break, one of my Polish classmates (Janosz) suddenly told me that there was a meeting to get to know each other in the large room 504, which is called the Lounge, but we will just call it the drying room. This is the room on the top floor (closest to the sun and you can feel it) with a roof terrace. So I climbed the stairs rather awkwardly (you shouldn't hurry...you'll die), since the elevator was busy. And it really was a "party", many of us crowded in and nibbled on local pies (a kind of Maltese Fornetti) and got to know each other over soft drinks (we had sweaty conversations).

A délutáni órán a helyi ételekről hallhattunk előadást és képes bemutatót és jótanácsokat a jó helyekről, ahová érdemes benézni, ha enni szeretnénk. Igy derült ki, hogy a tegnap esti vacsorám, amit Mdina-bn egy nagyon hangulatos kis étteremben ettem, tulajdonképpen mi is volt. Az étlapon traditional Maltese food néven futott, ezért kipróbáltam és nem csalódtam (nagyon finom volt). Volt rajta Maltese sausage (marha és sertés) oliva és capribogyó, rukkola, félbevágott helyi fokhagyma(szerűség), Arjoli és Bigilla nevű mártogatósok pirítóssal és Gbejna nevű kecske sajtok. Meg is mutatom:

In the afternoon class, we could hear a presentation about local food and a picture presentation, as well as good advice on good places to visit if you want to eat. This is how it turned out that my dinner last night, which I ate in a very cozy little restaurant in Mdina, was actually what it was. It was called traditional Maltese food on the menu, so I tried it and was not disappointed (it was very tasty). It had Maltese sausage (beef and pork), olives and capri berries, arugula, halved local garlic (similarity), dips called Arjoli and Bigilla with toast and goat cheese called Gbejna. I'll show you:

Óra után 15:30- kor találkoztunk a Independence Monument-nál egy idegenvezetővel, aki az iskola szervezésében transzferrel együtt várt Ránk, hogy városnéző túrát vezessen a Grand Harbour szemközti oldalára, az úgynevezett Three Cities-be és útközben körbejárjuk Tarxien Temple megalitikus köveit.

A 20 személyes kisbuszunkat egy alacsony, lassú mozgású, kopasz bácsika vezette, akiből azt néztük ki elsőre, hogy jó, ha 30-cal fogunk cammogni a forgalomban. Ehelyett úgy száguldozott Velünk, mint egy visszavonult rallyversenyző, időnként dudálva valakinek valamiért, ezen cigarettamarta érdes hangján hangosan felnevetve tovaszáguldjon. Az elején még lassított a fekvőrendőröknél, de ettől a gázadás-fékezés váltakozástól mindenkinek felfordult a gyomra, valószínű ezért később már nem is lassított. Így viszont a busz hátsó kér során ülők, úgy szálltak a levegőben, mint a Szojuz dokkolómoduljában az asztronauták. Én mindezt végignézhettem sokszor, mert a busz első sora háttal volt a menetiránynak, hát vinnyogva nevettem.

Na de jöjjenek a képek!

After class at 3:30 p.m., we met a tour guide at the Independence Monument, who was waiting for us with a transfer organized by the school, to lead a sightseeing tour to the opposite side of the Grand Harbour, the so-called Three Cities, and on the way we will visit the megalithic stones of Tarxien Temple.

Our 20-passenger minibus was driven by a short, slow-moving, bald man, from whom we thought at first that it would be good if we were going to drive around in traffic with 30 people. Instead, he raced with us like a retired rally driver, occasionally honking his horn at someone for something, laughing out loud in that rough voice of his cigarette butt. At the beginning, he slowed down at the police officers, but this alternation of gas and braking made everyone's stomach turn, which is probably why he didn't slow down later. In this way, the people sitting in the back row of the bus were in the air like the astronauts in the docking module of the Soyuz. I was able to watch all this many times, because the front row of the bus had its back to the direction of travel, so I giggled and laughed.

Let the pictures come!