Roberta Josefsdóttir // a kurzusunk 1. napja // egy magyarul beszélő izlandi // egy kis városnézés

A tegnapi bejegyzésemet nem akartam túl hosszúra nyújtani, így néhány eseményt átcsoportosítottam ide - remélem, ez sem nyúlik túl hosszúra; a végére viszont biztosan kiderül, ki az a Roberta Josefsdóttir. ;)

Egy kis street art: ez csak egy étterem egyik oldala

2023.07.24., hétfő

Ma volt az első napunk a kurzuson (Creative Minds and Active Citizenship). Már a kurzus címe is jól hangzott, de szerencsére - az első benyomások alapján - a gyakorlatban is egy nagyon klassz kurzusnak ígérkezik. Fő témája a kreativitás, és az aktív állampolgársághoz kapcsolódó különböző kompetenciák fejlesztése.

A csoportunkban német, szlovák, cseh és magyar hallgatók vannak. A tanárunk egy fiatal horvát tanárnő, akinek amúgy mi vagyunk az első csoportja Erasmus-os tanárként. Az elméleti ismeretek mellett sok feladatot végeztünk csoportmunkában - de csak miután röviden bemutattunk az iskolánkat. Nagyon élveztem az első napot, bár a kurzus utolsó 10 perce körül már kezdtem érezni némi szellemi fáradtságot. Viszont nagyon jó volt Dublin után először ilyen intenzíven angolozni egy idegen nyelvű környezetben. :)

Itt volt ma óránk (elvileg holnap már máshol leszünk), a képen pedig Lana, a tanárunk látható

Szóval Roberta Josefsdóttir... az én keresztnevem sokkal jellemzőbb a déli országokban, mintsem az északiakban. Főleg Izlandon furcsa az előfordulása - bár nem tudom, hogy a valóságban hány Roberta él itt, de a Josefsdóttir 07.31-én már biztosan nem Reykjavíkban lesz... ez ugyanis az én nevem lenne, ha a családom itt élne, én pedig itt is születtem volna. :)

Ha valaki néz sportközvetítéseket, feltűnhet, hogy mondjuk egy férfi kézilabda mérkőzésen gyakori a "son" végződésű név (sőt, majdhogynem kizárólagos), a női sportolók neve pedig dóttir-ra végződik. Izlandon ugyanis nincs vezetéknév - legalábbis abban a formában nincs, ahogy mi használjuk. A nevük az édesapa keresztnevéből és a -son (ha fiúról van szó) vagy -dóttir (ha lányról van szó) utótagokból (ha lehet így mondani) tevődik össze.

A Roberta Josefsdóttir lényegében azt jelenti: Roberta, József lánya.

...de például a Magdeburg kapusa, Björgvin Gústavsson: Björgvin, Gusztáv fia.

Ha van kedvetek, kommentben megírhatjátok, mi lenne a ti izlandi nevetek - jó móka. ;)

Szép időben azért jobban látszanak a hegyek. :)

Szóval... a Roberta név nem gyakori Reykjavíkban. De arra mennyi esély van, hogy az izlandi fővárosban találkozol egy magyarul beszélő idegennel? Lássuk be nem sok, de velem megtörtént, és tök jó élmény volt.

Eszterékkel épp kerestünk egy helyet, ahol vacsorázni szerettünk volna, persze közben beszélgettünk, de én egy kicsit lemaradtam, mert néztem a térképet. Közben nézegettem a házakat, kerestem az utcanévtáblákat, és mellettem sétált két középkorú férfi. Arra lettem figyelmes, hogy az egyikőjük nagyon néz. Először kicsit fura volt, de próbáltam nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, de továbbra is bámult. Végül megkérdezte erős akcentussal: "te mádzsár vács?". Mit ne mondjak, azért eléggé meglepődtem. :D

Végül kiderült, hogy idevalósi, de a Debreceni Egyetemen volt orvostan hallgató, ezért felismerte a nyelvet. És mi tagadás, egész jól is beszélte - pedig már közel 20 éve volt, hogy Debrecenben tanult volna.

Utcakép, háttérben a napsütötte hegyekkel. :)

A kurzus után még belefért egy kis városnézés, és egy helyi specialitást is kipróbáltam. A napom így is hosszúra nyúlt, még annak ellenére is, hogy 2-kor végeztünk a suliban.

Remélem, tetszett a mai beszámoló, holnap folyt.köv. :)

***

I didn't want to make yesterday's post too long, so I moved some of the events here - I hope it won't be too long either; but I'm sure you'll find out who Roberta Josefsdóttir is by the end ;)

Some street art: just a side of a reastaurant

2023.07.24., Monday

Today was our first day on the course (Creative Minds and Active Citizenship). The title of the course sounded good, but fortunately - based on first impressions - it promises to be a very cool course in practice. The main theme is creativity and the development of different competences related to active citizenship.

Our group includes German, Slovak, Czech and Hungarian students. Our teacher is a young Croatian teacher, whose first group we are in as Erasmus teachers. Besides theoretical knowledge, we did a lot of exercises in group work - but only after a short presentation of our school. I really enjoyed the first day, although I started to feel some mental fatigue around the last 10 minutes of the course. However, it was really nice to have such an intensive English experience in a foreign language environment for the first time since Dublin :)

Our classroom (for today) and our teacher

So Roberta Josefsdóttir... my first name is more common in the south than in the north. Especially in Iceland, it's a strange occurrence - although I don't know how many Roberta's live here in reality, but Josefsdóttir on 31.07.07 will definitely not be in Reykjavík... because that would be my name if my family lived here and I was born here. :)

If one watches sports broadcasts, one might notice that in a men's handball match, for example, the name ending in "son" is common (almost exclusive, in fact), and the names of the female athletes end in dóttir. In Iceland there is no surname - at least not in the form we use it. Their names are made up of the father's first name and the suffixes -son (for boys) or -dóttir (for girls) (if you can call it that).

Roberta Josefsdóttir essentially means Roberta, daughter of Joseph.

...but for example, the goalkeeper of Magdeburg, Björgvin Gústavsson: Björgvin, son of Gustav.

If you like, you can write in the comments what your Icelandic name would be - it's fun. ;)

In clear weather you can see the mountains

So... the name Roberta is not common in Reykjavík. But what are the chances of meeting a Hungarian-speaking stranger in the Icelandic capital? Let's face it, not many, but it happened to me and it was a great experience.

Eszter and I were looking for a place to have dinner, of course we were talking, but I got a bit lost because I was looking at the map. Meanwhile I was looking at the houses, looking for street signs, and two middle-aged men were walking by. I noticed that one of them was really looking. It was a bit strange at first, but I tried not to pay too much attention to it, but he kept staring. Finally he asked me in a strong accent: "te mádzsár vács?". What can I say, I was quite surprised. :D

Finally, it turned out that he was from here, but he was a medical student at the University of Debrecen, so he recognized the language. And no, he spoke it quite well - even though it had been almost 20 years since he had studied in Debrecen.

Streetview with mountains in the background of the picture

After the course I had time to do some sightseeing and try a local speciality. My day was still long, even though we finished school at 2am.

Hope you enjoyed today's report, more to follow tomorrow :)