Tenerife 7. nap

Kedves Olvasóim!

Mivel a tanórákat némi átcsoportosítással tegnap befejeztük, így a szombat megmaradt egy jó kirándulásra. Több célpont is volt, Masca települése, Loro Parque, az állatkert, delfinekkel, orcával, végül a nyertes Anaga lett, a nemzeti park, esőerdővel, nehezen megközelíthető tengerpartokkal, hegyekkel. Reggel indultunk La Lagunába, hogy átszálljunk egy buszra, mely legjobban bevisz a hegyekbe, tovább megy mint amikor Cruz del Carmenbe mentünk. A 77-es buszt néztük ki, El Bailadero-ig, a végállomásig. Azt már megszoktuk, hogy az átszállásra várni kell, így La Laguna egy újabb részletét fedeztük fel. Német barátaim ott voltak képzésén, de az egy hetet soknak tartották, az mondták Lagunára bőven elég a 2 nap, Puerto de La Cruz sokkal több mindent rejt.

Since we finished the lessons with some regrouping yesterday, Saturday was left for a good trip. There were several destinations, the town of Masca, Loro Parque, the zoo, with dolphins, orcas, and finally the winner was Anaga, the national park, with rainforest, hard-to-reach beaches, and mountains. In the morning we left for La Laguna to change to a bus that takes us into the mountains the best, it goes further than when we went to Cruz del Carmen. We looked out for the 77 bus to El Bailadero, the terminus. We are already used to having to wait for the transfer, so we discovered another part of La Laguna. My German friends were there for his training, but they thought that one week was too much, they said that 2 days is more than enough for Laguna, Puerto de La Cruz has much more to offer.

Mivel Tenerifén nagyon jó a tömeg közlekedés, kevésbé szoktuk meg, hogy nagyon ritkán jár a 77-es busz, azt hittük fél óránként, óránként akad egy járat, így bármikor gond nélkül visszatérhetünk, azonban kiderült, hogy este hétkor van csak vissza járat, után már nincs, újra kellett terveznünk, de nem adjuk fel! Felszálltunk a járatra, Cruz del Carmenig ismerős volt, addig is szép volt az út, de ahogy haladtunk északabbra, még jobb lett, már magáért az útért érdemes volt arra menni, óriási látvány fogadott minket, szerpentineken kanyargott a busz, szédítő mélységű völgyek, lent a tenger, a távolban vulkáni hegyek csipkézett vonala. El Bailadero nagyjából 600 méter magasan van, az út a hegy gerincén vezet, ott állt meg a busz. Az egyik oldalról a meredek völgy és a tenger, a másik oldalról még meredekebb hegyoldal, és a tenger. Hideg és naguon erős szél volt, és jelentős nedvesség. Dús vegetáció, ha már esőerdőben vagyunk. Taganana volt a célpont, kis falucska, 3 km az út gyalog, le a kanyargó ösvényen. Fent még lombos erdő volt, páfrányok, aztán ahogy ereszkedtünk lejjebb, megjelentek a pozsgás fajták, majd a kaktuszok is, és egyre ritkább lett a növényzet. Pár száz méterrel lejjebb, az autóutat kereszteztük, és megláttunk egy kilátóteraszt, kis kitérő, de megéri. Tényleg megérte, olyannyira, hogy inkább ott ereszkedtünk tovább egy másik faluba. Sorstárssal is találkoztunk, nagy túrazsákkal egy lány jött szembe, felfelé. Pont őt irigyeltük a kilátó helyről, hogy milyen szép kaktuszokkal szegélyezett ösvényen halad. A völgyön látszott a régi gazdálkodás nyoma, kialakított terasz, elhagyott drótkötélpálya, és egy szőlő ültetvény. Virágzó agave fák, zsálya, ánizs és sokféle más növény, fűszeres illatot adtak az útnak. A falucskában alig volt élet, száraz ciszternák, némi kerti munka nyoma volt, aztán leértünk a tengerhez, a Playa Rouqe de las Bodegashoz. Szép látvány tárult elénk.

The public transport in Tenerife is very good, we were less used to the fact that bus line 77 runs very rarely, we thought there was a flight every half hour, every hour, so we could return at any time without any problems, but it turned out that there is only a return flight at seven in the evening, after that there is no more, we had to plan again, but we will not give up! We boarded the flight, it was familiar until Cruz del Carmen, until then the road was nice, but as we went further north, it got even better, it was worth going there for the road itself, we were greeted by a huge sight, the bus wound through serpentines, valleys of dizzying depth, the sea below, the jagged line of volcanic mountains in the distance. El Bailadero is roughly 600 meters high, the road leads along the ridge of the mountain, the bus stopped there. On one side is the steep valley and the sea, on the other side is an even steeper mountainside and the sea. It was cold and very windy and very humid. Lush vegetation if we are already in the rainforest. The destination was Taganana, a small village, 3 km away on foot, down the winding path. There was still a leafy forest above, ferns, then as we descended lower, the succulent species appeared, then cacti as well, and the vegetation became rarer and rarer. A few hundred meters down, we crossed the road and saw a viewing terrace, a small detour, but worth it. It was really worth it, so much so that we continued down to another village instead. We also met a fellow traveler, a girl with a big backpack came uphill. We envied him from the vantage point, because of how beautiful he was walking along the path lined with cacti. Traces of old farming were visible in the valley, a terrace, an abandoned cableway, and a vineyard. Blooming agave trees, sage, anise and many other plants gave the road a spicy scent. There was hardly any life in the village, there were dry cisterns, some signs of gardening, then we got down to the sea, Playa Rouqe de las Bodegas. We had a beautiful view.

A parton a szokásos fekete homok volt, még bent a vízben is, pontosabban alatta. Az egyik legkellemesebb strand, és alig látogatják, annyira kiesik a forgalomból, cserébe ezért sokkal tisztább, pár méterig le lehetett látni az aljáig. Fürdés, napon száradás, fürdés, száradás, majd a döntés, hogy merre menjünk vissza, ugyanazon az úton vissza, csak most Taganana felé másszunk fel, és várjuk meg a hét körüli buszt, vagy pedig egy másik, de sokkal.gyakoribb járattal San Andrés felé menjünk, mely hangulatos városkának ígérkezik, ezt választottuk. Újabb látványos utunk volt, csak most másik nem észak-dél, hanem kelet-nyugat irányban mentünk át a hegyen. San Andrésen túl gyorsan haladt át a busz, valami nagy pályaudvart vártunk, aztán csak azt vettük észre, hogy hopp, falu vége tábla. Utána már a főváros ipari-kereskedelmi partvonala, kikötője húzódott, így végül Santa Cruzban szálltunk le, és kerestünk pár látnivalót. Nos, a sziget másik oldalán jóval több akad. Kíváncsi voltam a San Cristobal erődre, melynek ostroma során lőtték el ágyúval Nelson admirális karját. Az erőd helyét megtaláltuk. Kívülről nézhettük csak meg a sziget első katolikus templomát is, benne a fakereszttel, mellyel a hóditó partra léptek. Santa Cruz újabb kori nevezetessége az operaház, melyet Manrique tervezet, a szigetek szobrásza, és Sidney-i operához hasonlatos. A túrázás, fürdés, városnézés után busszal visszatértünk Puerto de la Cruzba, az utolsó estét eltölteni.

The beach had the usual black sand, even in the water, or rather under it. It is one of the most pleasant beaches and is hardly visited, it is so out of the way of traffic, in return it is much cleaner, you could see down to the bottom for a few meters. Bathing, drying in the sun, bathing, drying, and then the decision of where to go back, back on the same road, only now we climb up towards Taganana and wait for the bus around seven, or we take another, but much more frequent, route to San Andrés, which promises to be a charming town, we chose this. We had another spectacular trip, only this time we crossed the mountain in a different direction, not north-south, but east-west. The bus passed through San Andrés too fast, we were waiting for a big train station, and then we only noticed that, oops, the end of the village sign. After that, the capital's industrial-commercial coastline and port stretched, so we finally landed in Santa Cruz and looked for a few sights. Well, there's a lot more on the other side of the island. I was curious about Fort San Cristobal, during the siege of which Admiral Nelson's arm was shot with a cannon. We found the location of the fort. From the outside, we could also see the island's first Catholic church, with the wooden cross with which the conquerors landed. A recent landmark of Santa Cruz is the opera house, which was designed by Manrique, the sculptor of the islands, and is similar to the Sydney Opera House. After hiking, swimming, and sightseeing, we returned to Puerto de la Cruz by bus to spend the last night. 

Folyt. köv./To be cont...