Cseh Zsuzsanna: Első éjszaka és első nap Dublinban

 Kedves Olvasók!

Ezúttal Dublinból jelentkezem és a Butlers ír whiskey-s csokoládéját majszolva 

írom a blogomat. 

Ennél jobb lazítást nem nagyon tudok elképzelni így a nap végére. Habár hagy kezdjem az elején, hiszen a repülő út semmi izgalmasat nem tartogatott ahhoz képest ami a leszállásunkat követte. Mivel közel 3 órát késett a repülő ezért az éjszaka közepén értünk földet. Elcsíptük az egyik utolsó buszt ami - jó pár kitérő után -, a repülőtérről a szállásra fuvarozott minket. 

Mindezek ellenére másnap korán reggel elindultunk, hogy le ne maradjunk a város nevezetességeiről. Az utcák rémisztően üresek voltak, sehol egy teremtett lélek. Aztán rájöttünk, hogy miért. Szabadon engedtek pár állatot, akik a város lakóit a félelemtől az ágyban tartják még ilyenkor. Hogy nemcsak a levegőbe beszélek, íme a bizonyíték: ilyen vadállatok tartják otthonaikban az ittenieket a szabadnapjukon (August Bank Holiday.)

De amint látható is, sikerült megszelídítenem.

 

 

A másik fenevad az égből csapott le ránk:

Először álcázta magát, nem lehetett látni sehol semmit!

 

 

Majd hirtelen felbukkant és a szendvicseinket kinézve szánkból osont egyre közelebb és közelebb. Végül harc nélkül megadtam magam, sikerült lekenyereznem és jó barátságban váltunk el egymástól.

A dubliniak ezt látván fellélegeztek és lassan ellepték a város utcáit! :)

Végül, hogy a festmények, műtárgyak és egyéb izgalmak se maradjanak ki a sorból meglátogattuk az Ír Nemzeti Galériát. Aki legelőször leírja kommentben, hogy kinek a képe mellett állok és mi a kép címe, kap egy csokit! 

Maidir le!

Dear Readers!

This time I'm signing up from Dublin and writing my blog munching on Butlers' Irish whiskey chocolate.

I can't think of a better relaxation at the end of the day. However, let me start at the beginning, as the flight did not hold anything exciting compared to what followed our landing. Since the flight was delayed for almost 3 hours, we landed in the middle of the night. We caught one of the last buses which, after several detours, took us from the airport to the accommodation. 

Nevertheless, we set off early the next morning so as not to miss the sights of the city. The streets were terribly empty, nowhere was a created soul. Then we realized why. They released some animals that keep the townspeople in bed with fear. That I'm not just talking in the air, here's the proof: such wild animals keep the people here in their homes on their day off (August Bank Holiday).

But, as you can see, I managed to tame it.

The other beast struck us from heaven:

At first he disguised himself, nothing could be seen anywhere!

Then suddenly he appeared and looked out of our sandwiches and sneaked closer and closer from our mouths. In the end, I surrendered without a fight, managed to appease him, and we parted in good friendship.

Seeing this, the people of Dublin breathed a sigh of relief and slowly filled the streets of the city! :)

Finally, to ensure that paintings, artworks and other excitement are not left behind, we visited the National Gallery of Ireland. Whoever first describes in the comments whose picture I stand next to and what the title of the picture is, will receive a chocolate! 

                                                    

                                                                               Maidir le!