CsT the Icelander - Day 7 (a blog written by Tamás Cserháti)

 Kedves olvasóim!

       Mivel szombaton volt a kurzus utolsó napja, ezért hivatalosan ez az utolsó bejegyzés. Aki viszont esetleg rákapott az írásaim olvasására, az megnyugodhat, mert jelentkezem még két nem hivatalos folytatással is.

     / Since saturday was the last day of the course, this is my last entry on this blog - at least officially. But those, who liked my writings so far, should not worry, as I will still do two more.

      Az utolsó programunk egy opcionális túra volt a déli partra. (A másik választható program, a Perlan, Izland természettudományos múzeuma is érdekes alternatíva lett volna, de nem volt kérdés, hogy a túrát választom.) A mai idegenvezetőnk, Óliver, egy hangjában és beszédmódjában egyaránt David Attenborought idéző kedves úr volt, akitől rengeteg érdekességet hallottam.

    / Our last program was an optional tour on the South Coast. (The other option, the Perlan, the science and nature Museum of Iceland vas an interesting alternative as well, but for me, it was no question that I shall take the tour.) Our guide for today, Óliver, was a fine gentleman, in his speech and voice somewhat resembling to David Attenborough. He told us many things to wonder of.

       Az első megállónk a gyönyörű Skógafoss vízeséshez vezetett. Innen a fekete homok parthoz haladtunk tovább. Igazából több ilyen fekete homokos partszakasz van Izlandon, de egyik sem bővelkedik annyi szépségben, mint a déli: hosszan az óceánba nyúló sziklás félszigetek, meredek abráziós partfalak, abráziós tornyok, fülkék és barlangok, valamint bazaltorgonák elképesztő sokasága. Utóbbiakat mintha csak a Minecraft játékban készítették volna. (A déli part egyik érdekessége még, hogy itt vették fel a Trónok Harca sorozatban a Falat védő keleti helyőrségnél játszódó jeleneteket.) 

     / Our first stop led us to Skógafoss, a beautifull waterfall. From here on we went to the Black Sand Beach. Actually there are many beaches of black sand here on Iceland, but none has so many spectacular beauties, like the southern one: rocky peninsulas long reaching into the ocean, a sheer coast and towers, chambers and caves, the works of the oceanic erosion, and the amazing numbers of basalt columns. The later ones are almost like if they were built in the game Maincraft. (A further fact of interest about the South Caost is, that it was also a setting of Game of Thrones, where the East Watch was to protect the Wall.)

A Skógafoss / The Skógafoss

Bálnakoponya a déli parton / The skull of a whale on the South Coast

Szépséges abráziós félsziget a távolban
/ A beautifull peninsula on the horizon, created by oceanic erosion

Képek a fekete homok partjáról / Pictures of the Black Sand Beach

     A hosszú séta után egy egészen különleges helyre is elmehettünk: egészen közelről tekinthettük meg a lundák fészkelőhelyeit. Ezek a madarak ügyetlenül és totyogva járnak a felszínen. Ettől csak egy dologban gyengébbek, méghozzá a repülésben. Igazán mókás kis állatok!

    / After the long walk we could visit another unique place, a nesting cliff of puffins. These birds toddle in a clumsy manner when on land. They do only one thing even more lame... Yeah, that's right' Flying! Very cheerful and fun fellows, they are.

Sziklatetőn fészkelő lundák. Az egyikük még a bazaltorgonáknál súlyos légitámadást intézett ellenem, így kissé óvakodva közelítettem meg őket, de Ólivur megnyugtatott, hogy ez nagy szerencse és egyben hatalmas megtiszteltetés is volt a lunda részéről. Nem vagyok biztos abban, hogy bízhatok-e ebben a kijelentésében, de nem kívánok többé hasonló tiszteletet.

/ Nesting puffins on a clifftop. One of them dealt a heavy attack against me from the air, so I approached them in a very carefull and also suspicious manner, but Ólivur calmed me, that this is a sign of great luck and also of great honor on behalf of the puffin. I'm still not sure if I can trust his words on this matter of regard, but I'm not looking forward to be honored in this way ever again.

     A következő megállónk a Katla-vulkánt betakaró Mýrdalsjökull gleccsere volt. (Izlandi nyelven, ami a korai norvég nyelvre hasonlít a leginkább, a jökull jégmezőt, a fell hegyet, a foss pedig vízesést jelent.) A mai nap volt az egyetlen az ittlétem során, ami kissé szeles és esős volt, de szerencsére nem volt olyan rossz az időjárás, hogy ne tudtuk volna megközelíteni a gleccsert, ami sokkal gyorsabban ment volna száz évvel ezelőtt, amikor még a gleccsernyelv jóval hosszabb volt. Be kell ismernem, hogy annyira nem voltunk se bátrak, se idővel eleresztve, mint azok a kajakozók, akik a gleccser felolvadt vizének lagúnájában kerülgették a jégtömböket.

     / The following location was the glacier of Mýrdalsjökull, covering the volcano Katla. (In Icelandic, which ressembles closely to the ancient Norwegian, jökull means ice field, fell stays for mountain, and fosses are waterfalls.) This day was my only during my stay here, where there was a bit of wind and a bit of rain, but fortunately the weather wasn't that bad, so we could make the way close to the glacier, which would have taken us much less time a century ago, when the tongue of the glacier was still a lot longer. I have to admit, that we were neither so brave, nor did we have plenty of time to spare as those kayakers sneaking around the blocks of ice in the lagoon of the melting glacier.

Igen, az öt mögötte egy gleccser / Yes, behind me, that's a glacier

     Az utolsó állomáshelyünk ismét egy vízesés, a Seljalandsfoss volt, ami annyit tesz, hogy a "pásztorok vízesése". A vízesés különlegessége, hogy ha egy minimális elázás árán is, de körbe lehet sétálni a heavy metálként zubogó vízfátyol mögött. A visszafelé úton pedig David Attenbourough, akarom mondani Óliver érdekes történeteit hallgathattuk Izland élővilágáról, történelméről és az izlandi emberek szokásairól.

     / Our final stop was yet at another waterfall, the Seljalandsfoss, which means "the waterfall of shepherds" in Icelandic. The unique trait of the waterfall is that it can be walked around  behind the curtain of water, which was constantly rumbling like a heavy metal band. On the way back David Attenborough, oh, sorry, I mean Óliver told us anecdotes about the wildlife of Iceland, it's human history and about the way of life of the icelanders.

A Seljalandsfoss / The Seljalandsfoss