:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

Prága – Volter Etelka
5. nap – A tanfolyam lezárása

A tegnapi több mint 20 km-es városnézés és az esti vacsora után ma igen fáradtan érkeztem az iskolába. Minden nap egy kicsit később sikerül kimászni az ágyból, de azért még mindig időben odaértem az iskolába. Ma reggel mindenki ásítozott, igen megviseltnek tűnt a csoport. Kaptunk még hasznos információkat és volt néhány érdekes csoportmunka. Majd végül mindenki megkapta a kurzus elvégzését igazoló dokumentumot, igen ünnepélyes keretek között. Hihetetlenül gyorsan elszállt ez az egy hét. Fantasztikus volt a kurzusvezetőnk, nagyon pozitív személyiség, rengeteget nevettünk, nagyon jól összehozta a csoportot. Először féltem, hogy a 9 fő, akik egy iskolából jöttek, majd kicsit „kirekesztenek” minket, de ez egyáltalán nem így volt. Jókat beszélgettünk többek között Máltáról. Nagyon értékelték, amikor megmaradt szókincsemet időnként elővettem. Jókat derültek, amikor az angol szövegbe beszúrtam egy-egy máltai szót. Megbeszéltük, hogy októberben jelzem nekik, amikor Máltán leszek. Megígértették velem, hogy elmegyek az iskolájukba. Nem volt nehéz kicsikarniuk ezt az ígéretet. Sokat beszéltünk Máltáról. Azt mondták, rá sem ismernék már, annyit változott az elmúlt időszakban. Ezt valóban tapasztaltam, amikor 2018-ban két hétre kimentem. Hihetetlenül megnőtt a forgalom, iszonyatos tempóban építkeznek. Nagyon sok máltai él külföldön, főleg angol nyelvű országokban, Ausztráliában, Nagy Britanniában, viszont rengetegen visszatérnek. Komoly félelmeik vannak, hogy pár éven belül annyira megnő a lakosság, hogy a sziget nem bírja el. És akkor még a külföldiekről nem beszéltünk.

Rajtam kívül volt egy magyar kolleganő Pécsről, aki angoltanár. Őszintén szólva bíztam benne, hogy nem egyedül leszek magyar. Biztonságot adott, hogy nem vagyok egyedül. Ráadásul angolt tanít, így még jobb volt. Bár sokkal fiatalabb nálam, de nagyjából hasonló érdeklődési körrel és értékrenddel rendelkezünk, így a szabad délutánjainkat együtt töltöttük. Koránál fogva kicsit jobban bírja a gyaloglást, de azt hiszem, jó párost alkottunk.

A lengyel kollega szintén angol tanár. Ő hozta magával az orvostanhallgató lányát, hogy ne kelljen egyedül utaznia, illetve a szabadős programokban sem legyen egyedül. A lánya is nagyon jól beszél angolul, gyakran csatlakozott hozzánk, és teljesen jól beilleszkedett a csoportba.

Miután a tanfolyamnak vége lett, Ivettel elmentünk a várba. Természetesen megnéztük a Szt. Vitus Székesegyházat, meg még néhány helyre bementünk, amire a belépőnk szólt. Az Arany Utcácskával zártuk a programot. Mielőtt lesétáltunk a városba, még gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában. A mai nekem ezzel gyakorlatilag majdnem lezárult, mert annyira fáradt voltam, hogy visszamentem a szállodába aludni.

Jó két és fél óra alvás után újra magamhoz tértem. Ekkor írt Marek, a lengyel kollega, hogy visszaértek a szállodába. Este hármasban a lányával, Júliával együtt kimentünk a szálloda közelében lévő vendéglőbe letesztelni, hogy romlott-e a cseh sör minősége a hét elejéhez képest. A vizsgálat minhármunk megelégedésére pozitív eredménnyel zárult. A tesztelés közben megbeszéltük a magyar és a lengyel oktatás helyzetét. Elég sok hasonlóságot tudtunk megállapítani. Kifejezetten jó barátságba kerültünk. Reményeink szerint a jövőben ellátogatnak Magyarországra.

Nekem ez volt a harmadik Erasmus+ kurzusom. Mindhárom más volt. Az első Dublinban, két hetes, angolul. Ott sokan voltunk magyarok a csoportban. Dublin fantasztikus város, gyalogosan bejárható. Minden percét élveztem, csupán sétálni a városban is élvezet volt. A tanult dolgokat nem annyira tudom alkalmazni a tanításban, de a szemlélet, amit kaptam, nagyon pozitív. A második kurzust Bécsben végeztem, német nyelven folyt. Itt két dolog volt, ami biztonságot adott. Egyik, hogy ketten voltunk a tantestületből, a másik, hogy a kurzusvezető magyar volt, aki 20 éve él kint. Ennek következtében gönyörűen beszélt németül, mégis a számomra érthető tempóban. És ha szükséges volt, akkor magyarul is tudtam vele pár szót váltani. A kurzus témája az osztrák kultúra volt, ami ugye a közös történelmi múlt miatt nekünk magyaroknak sokkal érdekesebb volt, mint például a svédeknek. És hát egyszerűen csak csatangolni Bécs történelmi belvárosában kifejezetten felemelő volt. Ez a harmadik kurzus, mint tanfolyam is sokat adott. Talán itt kaptam legtöbb konkrét, kézzelfogható segítséget a tanuláshoz. Prága belvárosa is nagyon szép, még a holnapi napot itt töltöm, remélem sokfelé el tudok még menni. A holnapi nap már tényleg csak „jutalom” lesz, nincs kötelező program. Az idő remeknek ígérkezik, szóval azt hiszem, jó befejezés lesz.

 

Prague - Volter Etelka
Day 5 - End of the course

After yesterday's sightseeing tour of more than 20 km and dinner in the evening, I arrived at school today very tired. Every day I manage to get out of bed a little later, but I still arrived to school on time. This morning everyone was yawning, the group looked very tired. We also got some useful information and had some interesting group work. Finally, everyone received a certificate of completion of the course, in a very festive atmosphere. The week went by incredibly fast. Our course leader was fantastic, she is a very positive person, we had a lot of laughs, she brought the group together very well. At first I was worried that the 9 people from one school would "exclude" us a bit, but that was not the case at all. We had some good conversations about Malta, among other things. They were very appreciative when I occasionally used my remaining vocabulary. They were amused when I inserted a Maltese word into the English text. We agreed that I would let them know when I arrive in Malta in October. They made me promise to go to their school. It was not difficult for them to extract that promise. We talked a lot about Malta. They said I wouldn't recognise Malta enimore, it has changed so much recently. I actually experienced this when I went back for two weeks in 2018. There has been an incredible increase in traffic, and construction is going at a tremendous pace. There are a lot of Maltese living abroad, mainly in English-speaking countries, Australia, Britain, but a lot of them are coming back. There are serious fears that in a few years the population will grow so much that the island will not be able to cope.

Besides me, there was a Hungarian colleague from Pécs who is an English teacher. I hoped that I would not be the only Hungarian. It gave me security that I was not alone. Plus, she teaches English, so it was even better. Although she is much younger than me, we have broadly similar interests and values, so we spent our free afternoons together. She's a bit more of a walker for her age, but I think we made a good pair.

The Polish colleague is also an English teacher. He brought his daughter, a medical student with him so that he would not have to travel alone and would not be alone for leisure activities. Her daughter also speaks English very well, she often joined us and she has integrated into the group quite well.

After the course was over, we went to the castle with Ivette. Of course we visited the Cathedral of St Vitus and a few other places for what our tickets were valide. We ended the programme with the Golden Street. Before we walked down to the city, we had a chance to admire the magnificent view. This was practically the end of the day for me, because I was so tired that I went back to the hotel to sleep. After a good two and a half hours of sleep, I woke up again. Then Marek, my Polish colleague, wrote an sms that they were back at the hotel. In the evening, the three of us, together with his daughter Julia, went to the restaurant near the hotel to see if the quality of Czech beer had deteriorated since the beginning of the week. The test was positive, to the satisfaction of all three of us. During the testing we discussed the situation of Hungarian and Polish education. We could find quite a lot of similarities. We became very good friends. I hope that they will visit Hungary in the future.

This was my third Erasmus+ course. All three were different. The first was in Dublin, two weeks, in English. There were many Hungarians in the group. Dublin is a fantastic city, walkable. I enjoyed every minute of it, just walking around the city was a pleasure. The things I learned I can't so much apply in teaching, but the approach I got was very positive. I did the second course in Vienna, in German. Here there were two things that gave me security. One was that there were two of us on the teaching staff, and the other was that the course leader was Hungarian, who had been living abroad for 20 years. As a result, she spoke German beautifully, yet at a pace I could understand. And if necessary, I could also talk with her few words in Hungarian. The topic of the course was Austrian culture, which was much more interesting for us Hungarians than for example for Swedes, because of our common historical past. And simply walking around the historic centre of Vienna was very uplifting. This third course as a course also gave me a lot. Perhaps it was here that I received the most concrete, tangible help for my teaching. The city centre of Prague is also very beautiful, I will spend tomorrow here, I hope to visit many places. Tomorrow will really be a "reward" day, no compulsory programme. The weather promises to be great, so I think it will be a good end of the week.