:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

 Prága – Volter Etelka
6. nap – Ráadás és hazautazás

Hát nagyon gyorsan eltelt az egy hét. Hasznos és igen fárasztó volt. Mivel angol nyelven folyt a képzés, és nem vagyok sem angol tanár, sem perfekt nem beszélek angolul, ezért igen kifáradtam a folyamatos koncentrációban. Pihenésképpen úgy gondoltam, még maradok egy napot. Szombaton tulajdonképpen semmi mást nem csináltam, mint csatangoltam a városban. Prága belvárosa gyönyörű, tele kis kacskaringós, szűk utcákkal, hangulatos kávézókkal, kisvendéglőkkel. Prágát „száztornyú városnak” is hívják, ami közel áll a valósághoz. A rengeteg templomtorony mellett sok polgári házon is látható torony. Sőt, találtam egy iskolát, aminek a tornya nagyon hasonlít a gimi huszártornyához. A másik, ami meghatározza a város képét, hangulatát, a sok híd. Az egyik honlap szerint több mint háromszáz híd található Prágában. Persze ebben a közúti hidak is benne vannak, de magán a Moldván 18 híd ível át. Ebből hat akár egyszerre is látható, ha jó helyen áll az ember. Természetesen a legnépszerűbb a Károly-híd. Kihagyhatatlan, ha Prágában jár az ember. Mindegy, hogy mikor járunk arra, esőben vagy hőségben, mindig irtózatosan nagy tömeg van ott. Sok árus van a hídon, de borsos árért akár portrét is rajzoltathatunk magunkról.

A szombati napot Prágában a pride uralta, igyekeztem kikerülni és „csendesebb” helyeken sétáltam. Számomra igen meglepő volt, hogy a történelmi városrészben egymást érik a „Cannabis shop”-ok. Távolabbi részen nem találkoztam velük.

Prágának nagyon jó a tömegközlekedése, különösen a villamoshálózat fedi le nagyon jól a várost. Néhány helyen megnéztem a menetrendet is, és meg kell mondanom, menetrend szerint érkeztek a villamosok… Van egy alkalmazás, amin ezt is lehet ellenőrizni, hogy pl. babakocsival fel tud-e szállni rá az anyuka. És elárulom, láttam egy olyan villamost, aminek a baloldalán is volt ajtó. Nyilván ez volt a selejt.

Lehet, hogy már említettem, de Prága lényegesen drágább, mint Budapest. Az éttermek természetesen a belvárosban nagyon drágák, de kintebb is legalább másfélszeres a hazai árakhoz képest. Ennek ellenére, ha az ember ott van, akkor végig kell kóstolni a cseh konyha remekeit. Ennek következtében szigorú diéta következik a jövő héten…

Hát letelt az idő, vasárnap indultam haza. Gondoltam, hogy erről már nem lesz mit írni. Tévedtem. Találtam egy közvetlen járatot a főpályaudvarra. Szeretek időben ott lenni, így bő egy órával korábban már ott voltam. Teljesen feleslegesen, mert alig negyedórával indulás előtt írták csak ki, hogy melyik vágányról indul a vonat. Az ideúton tapasztaltak alapján a legmelegebb nadrágomat, pólómat vettem fel, a pulóvert és a kabátot a hátizsákba tettem, hogy könnyen elő tudjam venni. Hát ugye nem kell mondanom, hogy teljesen felesleges volt, mert légkondi egyáltalán nem volt. Szakadt rólunk a víz, olyan meleg volt. Ez még csak rendben lett volna, de az ablakok le voltak zárva, szóval nem tudtuk kinyitni. Persze ezt is ki lehet bírni, szép lassan teltek az órák is.

Aztán Pozsony után egyszer csak megállt a vonat egy kis faluban. Megjegyeztem a nevét, mert két órán át néztem az ablakból… Vágsellye. Nagyon barátságos módon csak szlovákul mondtak be valamit, egy nemzetközi járaton, ahol mindenféle nemzetiségű ember utazott. Onnan lehetett tudni, ki értette a közleményt, hogy itt-ott morgás, káromkodás hangzott fel. A mellettem ülő férfi is érdekes hanglejtéssel mondott valamit. Gondoltam, megkérdezem, mit lehet tudni. Szerencsére felvidéki magyar volt, így elmondta, hogy meghibásodott a mozdony, 60 percet kell várni a tovább haladásra. Innen kezdve semmi információt nem kaptunk. Egy kalauz végigjárta a szerelvényt és kulccsal kinyitogatta az ablakokat. Viszont mivel áram nem volt, ezért az ajtók zárva voltak, a wc-k természetesen lezártak. A hozzám legközelebb lévő ajtó két órán keresztül azt a visítós hangot adta ki folyamatosan, amit nyitáskor és csukáskor lehet hallani.

Egyszer csak érkezett egy mozdony, felcsillant a remény… És tényleg, volt egy nagy rántás a szerelvényen. Lecserélték a mozdonyt. Kb. két órás állás után ismét elindultunk. Öt percre még a légkondit is bekapcsolták. A vonat olyan tempóban haladt, mint felénk a Budai út környékén szoktak menni a vonatok. Szóval várható volt, hogy még összeszedünk némi kését. Elmentem a büfékocsiba, mert úgy gondoltam, a vacsoraidőt még a vonaton fogom tölteni. Hát érdekes tapasztalat volt, míg átverekedtem magam a 4-5 kocsin. Volt ahol egyáltalán nem volt légkondi, szegény utasok kivörösödve és bágyadtan dőltek jobbra-balra, mint a lipántos csirkék. Érsekújvárnál aztán megint mozdonyt cseréltünk. Ezzel már egészen Szobig eljutottunk. Ott aztán át kellett szállni egy elővárosi vonatra. Ezt legalább magyarul és angolul is bemondták. A meglepetés akkor ért minket, amikor Szobról elindulva Szob-alsón már ismét meg is állt a vonat… Minden állomáson megálltunk. Még Pozsonynál megvettem online a Nyugatiból Ceglédig a jegyet. Akkor még optimistán a menetrendnek megfelelően. Hát úgy alakult, hogy kereken 3 perccel maradtam az érvényességi időn belül. Régen örültem ennyire, mint amikor Cegléden leszálltam a vonatról.

 

Prague - Etelka Volter
Day 6 - Bonus and return home

Well, the week went by very fast. It was useful and very tiring. As the training was in English, and I am neither an English teacher nor a perfect English speaker, I was very tired from the constant concentration. I thought I would stay for one more day as a rest. On Saturday, I actually did nothing but hang around the city. Prague's city centre is beautiful, full of small winding, narrow streets, cosy cafés and small restaurants. Prague is also known as the "hundred-tower city", which is close to the truth. In addition to the many church steeples, you can also see the steeples on many civic houses. In fact, I found a school with a tower that looks very similar to the Hussars' tower of our high school. Another thing that defines the image and atmosphere of the city is the many bridges. According to one website, there are more than three hundred bridges in Prague. Of course, this includes road bridges, but the Vltava itself has 18 bridges. Six of them are visible at once, if you stand in the right place. The most popular is of course the Charles Bridge. It's a must-see if you're in Prague. No matter when you go there, rain or sunshine, it's always incredibly crowded. There are lots of vendors on the bridge, but you can even get your portrait painted for a very reasonable price.

Saturday in Prague was dominated by pride, I tried to avoid it and walked around in "quieter" places. It was quite surprising to me that the historic part of the city was full of "Cannabis shops". I didn't encounter them further away.

Prague has a very good public transport system, especially the tram network which covers the city very well. I also checked the timetable in some places, and I have to say that the trams were on schedule... There is also an app to check whether the mother can get on it with a pram, for example. And I can tell you that I saw a tram with a door on the left side. Obviously, this was the reject.

I may have mentioned it before, but Prague is significantly more expensive than Budapest. The restaurants are of course very expensive in the city centre, but even further out they are at least one and a half times expensive as in Hungary. Still, once you are there, you have to sample the best of Czech cuisine. As a consequence, a strict diet will follow next week...

Well, time was up, I was leaving on Sunday. I thought there would be nothing more to write about. But I was wrong. I found a direct flight to the main station. I like to get there on time, so I was there an hour earlier. Completely unnecessarily, because they only posted the departure platform less than 15 minutes before departure. Based on my experience on the way here, I put on my warmest trousers and T-shirt, and put my sweater and jacket in my backpack for easy retrieval. Needless to say, it was completely unnecessary, as there was no air conditioning at all. We were dripping with water, it was so hot. That would have been fine, but the windows were closed so we couldn't open them. Of course you can bear that, the hours went by slowly. Then just after Bratislava the train stopped in a small village. I remembered its name because I looked out of the window for two hours... Vágsellye. In a very friendly way they only said something in Slovak, on an international train with people of all nationalities. You could tell who understood the announcement from the grumbling and swearing that was heard here and there. The man sitting next to me also said something in an interesting tone of voice. I thought I'd ask what I could find out. Luckily he was a Hungarian from the Highlands, so he told me that the locomotive had broken down and that we would have to wait 60 minutes for it to continue. From then on, we received no information. A conductor went through the train and opened the windows with a key. However, as there was no electricity, the doors were locked and the toilets were, of course, locked. The door nearest to me made the squeaking sound that you hear when it opens and closes, continuously for two hours. Suddenly, a locomotive arrived, hope was raised... And sure enough, there was a big jolt on the train. They replaced the locomotive. After about two hours of standing still, we were off again. They even turned on the air conditioning for five minutes. The train was moving at the speed that trains usually do around Budai út. So it was to be expected that we would pick up some more delay. I went to the buffet because I figured I would spend the dinner hour on the train. Well it was an interesting experience as I made my way through the 4-5 carriages. Some had no air-conditioning at all, the poor passengers were flushed and limp and leaning to the right and left like chickens in a lipstick. At Érsekújvár we changed locomotives again. This got us as far as Szob. There we had to change to a suburban train. At least this was announced in Hungarian and English. The surprise came when the train stopped again at Szob-also... We stopped at every station! I bought my ticket online from Nyugati to Cegléd while still in Bratislava. At that time I was optimistic about the timetable. Well, it turned out that I missed the validity time by 3 minutes. I have never been so happy as when I got off the train in Cegléd.