:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

 

Soósné Molnár Helga – Hatodik nap: Az ír kultúra az emigráció szemüvegén keresztül, és egy tengerparti délután

Írországban a szél néha elfújja az embereket. Egy kicsit túloztam, de a szombat valóban viharos széllel és esővel köszöntött ránk. Ezért fájó szívvel lemondtam a Howth-félszigetre tervezett kirándulásról, amit majd pótolok, ha hamarosan visszatérek ide.

Az egyik tanárom javasolta, hogy ne hagyjam ki a The Irish Emigration Museum állandó kiállítását, ezért ezt a programot választottam. A múzeum rövid neve, az EPIC jól jellemzi a kiállítás témáját és méreteit. Termek hosszú sora mutatja be az ír kivándorlók küzdelmekkel teli sorsát, és azokat a politikusokat, sportolókat, képző- és iparművészeket, tudósokat, zenészeket, akiknek felmenői kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. A kiállítás anyagát vetített képsorok és interaktív elemek gazdagították. Minden teremben lepecsételhettük a belépéskor kapott útlevelünket, és mire a húsz pecsétet megszereztem, már tudtam, hogy nemcsak J. F. K. Kennedy, hanem Rihanna is ír gyökerekkel rendelkezik.

Az időjárás délutánra megszelídült, ezért mégis lehetett egy hosszú sétát tenni a tengerparton. A Howth-félsziget partmenti ösvényéről biztosan festőibb látványt nyújt a Dublin-öböl, de a fővárosból gyalogosan elérhető partszakasz is kárpótolja azokat, akik egész évben nélkülözik a tengert.

Hazafelé már vonattal utaztam, ami felidézte a 2016-os Sing street egyik képsorát. Az utazás előtt nyelvgyakorlás céljából néztem meg a nyolcvanas évek Dublinjában játszódó zenés filmet, titokban számítva arra, hogy az ír fővárosnak ezt a hétköznapibb arcát is láthatom majd. A végére tehát nem egy irodalmi, hanem egy filmes élmény maradt. Talán stílusosabb így befejezni a beszámolómat, mert négy napig olyan tanártól tanultam a mozi szókincsét, aki maga is játszott egy brit sorozatban.

In Ireland, the wind sometimes blows people away. I was exaggerating a bit, but Saturday really greeted us with stormy wind and rain. So it was with a heavy heart that I canceled the planned trip to the Howth Peninsula, which I will make up for when I return here soon.

One of my teachers recommended that I not miss the permanent exhibition of The Irish Emigration Museum, so I chose this program. The short name of the museum, EPIC, describes well the theme and dimensions of the exhibition. A long line of rooms presents the struggling fate of Irish emigrants and those politicians, athletes, fine and industrial artists, scientists, musicians whose ancestors were forced to leave their country. The material of the exhibition was enriched by projected sequences and interactive elements. In each hall we could get our passports stamped upon entry, and by the time I got the twenty stamps, I already knew that not only J.F.K. Kennedy, but also Rihanna had Irish roots.

The weather softened in the afternoon, so it was still possible to take a long walk on the beach. From the coastal path of the Howth Peninsula, Dublin Bay certainly offers a more picturesque view, but the coastline accessible by foot from the capital also compensates those who miss the sea all year round.

I was already traveling by train on my way home, which reminded me of one of the scenes from Sing Street in 2016. Before the trip, I watched a musical film set in Dublin in the eighties to practice the language, secretly hoping that I would also be able to see this more ordinary side of the Irish capital. So, at the end, it was not a literary experience, but a cinematic one. Perhaps it is more stylish to end my report this way, because for four days I learned cinema vocabulary from a teacher who himself acted in a British series.