:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

Első nap - Volter Etelka - Málta

Nehezen veszem rá magam az írásra. Ennek több oka is van: egyrészt nagyon elfáradok, mire hazaérek a szállásra, másrészt nagyon meleg van, inkább lemegyek a partra és ülök a sziklákon, nézem a tengert. És persze nosztalgiázok…

Illene pár szót mondanom a tanfolyamról. A képző intézmény neve Alpha School of English, máltai-ír alapítású. Párhuzamosan többféle tanfolyamot tartanak. Jelenleg van egy kreatív oktatással kapcsolatos, van egy szimpla nyelvtanfolyam és a harmadik, amiben én is részt veszek, Recharching Educational Professionals - egy mindfulness típusú tanfolyam. Az iskola 5 percre van a szállásomtól és szerencsére fél 9-kor kezdünk. Ez már helyből szimpatikus volt. Megérkezéskor kedvesen fogadtak minket, elirányítottak a megfelelő terembe. Ekkor ért az első meglepetés, a mi csoportunkban ketten vagyunk egy cseh tanárnővel. Eddig mindig aggódtam, hogy elég lesz-e az angoltudásom a tanfolyamhoz. Hát ezután nem fogok… Szerencsére mindkét személy, aki a tanfolyamot tartja, igen türelmes és mindent elmagyaráz neki. Gyönyörűen beszélnek angolul, viszonylag lassan és érthetően. Az egyik Pierre, egy fiatal máltai srác, aki filozófiát tanul az egyetemen, ezt a tanfolyamot csak részmunkaidőben csinálja. Nagyon jól csinálja a feladatát. Ha valamit nem értünk, soha nem mondja meg a megoldást, hanem rávezet minket. Nem engedi, hogy fordítóval megnézzük egy szó jelentését, hanem addig mond példákat, míg rá nem jövünk magunktól a jelentésére. A másik Chris, főállásban dolgozik az iskolában, elég fiatal ő is, és brit létére érteni, amit mond. Mondhatni intenzív a kurzus, kettőnkre eléggé személyre szabottan tudnak figyelni.

Az órák után nyakamba vettem a várost, vagy inkább a városokat, mert szinte teljesen összenőttek. A tér egyik fele még St Paul’s Bay, a másik fele Buġibba (ejtsd Budzsibba). Az ember lép párat és máris elérte a harmadik települést, aminek a neve Qawra (ejtsd Aura). Itt található a Malta National Aquarium, azaz a Máltai Nemzeti Akvárium, ami a legnagyobb akvárium a szigeteken, több mint 175 különböző állatfajtának ad otthont, beleértve a halakat, puhatestűeket, hüllőket és rovarokat. Hasonló, mint otthon nálunk a Tisza-tónál Poroszlón. Na jó, kicsit nagyobb. Oda-vissza végig a tengerparti sétányon mentem, nem lehet betelni a tenger látványával. Kicsit ugyan meleg volt, de szerencsére nem kaptam napszúrást. Máltának talán ez a része az, ami leginkább az „üdülőhely” érzetét kelti.

St Paul’s Bay máltaiul San Pawl il-Baħar Málta egyik települése, itt úgy mondják helyi tanácsa (local council), lakossága 13 619 fő, ezzel az északi régió legnépesebb települése. Egy másik forrás szerint 2021-ben 32 042 fő volt. Azért ez egy kicsit gyanús, két év alatt nem változik ennyit. Főleg manapság nem csökken… Viszont a nyári időszakban a turistákkal együtt az itt tartózkodók száma meghaladja a 60 ezret is. Még most is elég zsúfolt a város. A terület neve arra utal, hogy a hagyomány szerint 60-ban itt szenvedett hajótörést Szent Pál apostol. Na jó, akkor még nem volt szent. A sziget kb. 100 m hosszú, lakói nincsenek, egy farmer gazdálkodott rajta, de mára már ő is elhagyta a területet. 1845-ben egy szobrot emeltek, amit jól lehet látni innen s szárazföldről is. Ma a sziget népszerű merülőhely a búvárok számára. Amikor itt éltünk, akkor volt a hajótörés 950-ik évfordulója, az egész év ennek jegyében telt. Gyakorlatilag Málta kereszténnyé válását innen datálják. Nem véletlen, hogy a pápa ekkora időzítette máltai látogatását. Gozói barátaimnak köszönhetően csatlakozhattam a zarándoklathoz, így volt szerencsém XVI. Benedek pápát kb. 100 méter közelről látnom.

Ha már a lakosokról beszéltünk, bizony nagy változáson ment keresztül a sziget az elmúlt bő tíz év alatt. Régen is láttunk néhány külföldit, jellemző volt, hogy például a Fülöp-szigetekről érkező nők gyermekgondozóként és háztartás-vezetőként dolgoztak, vagy idős személyeket ápoltak. Ismertünk is személyesen közülük párat. Láttunk Gozón néhány feketét, néhányan ide házasodtak, két focista a helyi klubban játszott. Máltán nyilván többen voltak akkor is. Ez mára drasztikusan megváltozott. A büfékben, éttermekben szinte nem látni helyieket, de sok boltban is külföldiek dolgoznak, pakisztánok, bangladesiek, fekete-afrikaiak. A buszsofőrök jó része is külföldi. Sokat utazom busszal, egy-egy megállónál sokan szállnak fel, de tízből legalább hat-hét nem máltai, viszont nem is turista. Munkába mennek, vagy éppen munkából jönnek. Sokan dolgoznak közülük, de sajnos sokan nem. Gozói barátok mesélték, hogy gyakran van nézeteltérés a különböző „bandák” között, verekedések is gyakoriak. Ma már nem hagyják nyitva az ajtót. Olyat még gyakran látni, hogy az autót lehúzott ablakkal otthagyják. Tizenhárom évvel ezelőtt még nyugodtan hazamehettünk éjszaka Elinnel kettesben, ma már ezt nem biztos, hogy megkockáztatnánk.

 

Day 1

I find it hard to get myself to write. There are several reasons for this: on the one hand, I'm very tired when I get back to the hostel, and on the other hand, it's very hot, so I prefer to go down to the beach and sit on the rocks, looking at the sea. And, of course, nostalgia...

I should say a few words about the course. The name of the training institution is Alpha School of English, founded in Maltese-Irish. They run several courses in parallel. At the moment there is a creative education course, there is a simple language course and the third one, which I am on, is Recharching Educational Professionals - a mindfulness-type course. The school is 5 minutes from my accommodation and luckily we start at 8:30. This was already a sympathetic approach from the venue. On arrival, we were greeted kindly and directed to the right room. Then we had our first surprise, there were two of us in our group with a Czech teacher. I was always worried whether my English would be good enough for the course. Well, I won't be after this... Fortunately, both people who are teaching the course are very patient and explain everything. They speak English beautifully, relatively slowly, and clearly. One Pierre, a young Maltese guy studying philosophy at university, is doing this course part-time. He does his job very well. If we don't understand something, he never tells us the solution but leads us to it. He doesn't let us look up the meaning of a word with a translator but gives us examples until we figure out the meaning on our own. The other is Chris, who works full-time at the school and is young too. It's an intensive course, you could say, and the two of us get quite personalized attention.

After class, I took in the city, or rather the cities, because they were almost completely grown together. One half of the square is still St Paul's Bay, the other half Buġibba. You take a few steps and you reach the third settlement, called Qawra. Here you will find the Malta National Aquarium, the largest aquarium on the islands, home to over 175 different species of animals, including fish, mollusks, reptiles, and insects. Similar to our home on Lake Tisza in Poroszló. Well, a little bigger. I walked along the coastal promenade back and forth, you can't get enough of the sea. It was a bit hot, but luckily I didn't get sunstroke. This is probably the part of Malta that gives the most 'resort' feel.

St Paul's Bay is one of Malta's municipalities, known as the local council, with a population of 13 619, making it the most populous municipality in the northern region. According to another source, it had 32 042 inhabitants in 2021. That's a bit suspicious, it doesn't change that much in two years. Especially nowadays... However, in the summer, the number of residents, including tourists, exceeds 60,000. Even now the city is still quite crowded. The name of the area refers to the fact that, according to tradition, the Apostle St. Paul was shipwrecked here in the year 60. Well, he wasn't a saint then. The island is about 100 m long, and there are no inhabitants, a farmer used to farm it, but he has now left the area. A statue was erected in 1845, which can be seen from here and from the mainland. Today the island is a popular dive site for divers. When we lived here, it was the 950th anniversary of the shipwreck, and the whole year was dedicated to it. In practice, Malta's Christianisation dates from here. It was no coincidence that the Pope timed his visit to Malta to coincide with this. Thanks to my friends in Gozo, I was able to join the pilgrimage and had the privilege of seeing Pope Benedict XVI from about 100 meters away.

Speaking of residents, the island has certainly changed a lot in the last ten years or so. We used to see a few foreigners, and it was common to see women from the Philippines, for example, working as childminders and heads of households, or caring for the elderly. We knew some of them personally. We saw some black people in Gozo, some of them married here, and two footballers played in the local club. There were obviously more in Malta at the time. That has changed drastically now. You hardly see any locals in the canteens and restaurants, but there are foreigners working in many shops, Pakistanis, Bangladeshis, and black Africans. Many of the bus drivers are also foreigners. I travel a lot by bus, many people get on at one stop or another, but at least six or seven out of ten are not Maltese, but are locals, not tourists. They are going to work or coming from work. Many of them are working, but unfortunately many are not. Friends in Gozo have told me that there are often disagreements between the different 'gangs', and fights are common. Today they don't leave the door open. It is still common to see people leaving their cars with the windows down. Thirteen years ago, it was safe to go home alone with Elin at night, but nowadays we might not risk it.