:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

 Második nap – Volter Etelka – Málta

Második napunkat Pierrel töltöttük. Hát nem szakadtunk meg, nagyon máltaira veszi a figurát. Viszont továbbra is igaz, hogy amikor valamit mondunk és van benne hiba, akkor ő azt nem kijavítja, hanem velünk javíttatja ki. Megmutatja, hol a hiba, majd rávezet, hogy mi hiányzik a mondatból, mit és miért kell cserélni. Nekem ez többet ér, mint a „szakmai” része.

Az első dupla órát a tengerparton abszolváltuk, a megtanult gyakorlatokat itt próbáltuk ki élesben. Mit mondjak, el tudnám képzelni otthon is, csak hát ehhez vissza kellene szerezni a tengerpartunkat, erre pedig kicsi az esély. Visszafelé az úton bementünk a Spárba, vettünk igazi máltai kajákat, majd az ebédszünetben közösen elfogyasztottuk.

A Spárról jut eszembe, engem zavar, hogy egyre inkább itt is ugyanazokkal a multikkal találkozom, mint otthon. Spar, Lidl, sőt az ételfutárok is ugyanolyan kocka alakú hátibatyuval a hátukon furikáznak a kis robogókon, mint nálunk. Még a színviláguk is ugyanaz. A futárok kivétel nélkül külföldiek. Szerencsére azért megmaradt a máltai kisboltok rendszere is, remélhetőleg nem teszik őket tönkre. Jellemzően a házak alsó szintjén befelé hosszan elnyúló kis üzletek, kicsit zsúfoltak és kaotikusnak tűnnek, semmiképp nem rendelkeznek olyan rendezett polcrendszerrel, mint nálunk a boltok többsége. Ezeket általában egy-egy család üzemelteti és a saját házuk földszinti részén található.

Visszatérve az iskolára, dél körül bejött a vezető és megkérdezte tőlünk, hogy mit szólnánk hozzá, ha két nap kicsit tovább maradnánk bent, ennek fejében pénteken korábban végeznénk, így pl. én is el tudnék menni Marsaxlokkba. Milyen jó, hogy erről korábban beszélgettünk. Érezhető volt, hogy ők ennek nagyon örülnének, de mi sem voltunk ellene.

Délután felültem egy Sliemába tartó buszra. Különösebb célom nem volt, leszálltam a buszól, majd pár kilométert gyalogoltam a parton visszafelé. Itt található az egyik legszebb kiépített promenád.

Sliema eredetileg egy aprócska halászfalu volt, mára már egy nyüzsgő, rohanó város lett belőle, irodaházak, üzletek, éttermek, kávéházak váltják egymást. Azt mondják, Málta egyik legmodernebb városa. A város neve eredetileg békét jelent, furcsa módon a rohanó élettel együtt ez is érződik. Érdekességképpen említem meg, hogy a katolikusok Üdvözlégy, Mária imája máltaiul így kezdődik: Sliema għalik, Marija… Valletta, a főváros, hajóval 10 percre van innen, szárazföldön jóval több időbe telik oda eljutni. A turisták nagyon kedvelik ezt a helyet, igen nagy élet folyik éjszaka is. Nincs homokos tengerpart itt, inkább a vízisportoknak kedveznek a feltételek.
Lehetőség van például delfinekkel úszni. Ezzel régen is kacérkodtunk, aztán sosem próbáltuk ki.

Néhány kilométeres séta után felszálltam a buszra, de aztán Pembroke-nál mégis leszálltam. Ez volt ugyanis az a hely, ahova hetente háromszor is átjöttünk, itt volt a Luxol kosárlabda csapat klubjának az edzőterme. Gondoltam, ha már erre járok, benézek. Reménykedtem, hogy esetleg egy edzést is elcsípek és találkozhatok Joseph-fel, a klub menedzserével. Hát sajnos ez nem jött össze. A klub ajtaján egy lakat, és a környék úgy megváltozott, hogy rá sem ismerni. A régi út, ahol a főútról lekanyarodtunk, teljesen feldúlva, az egészet átépítik. Szemben egy autójavító műhely és benzinkút volt, ez utóbbinak hűlt helye. A klubbal szemben egy üres parkoló állt, most a vöröskereszt bódéja és autói találhatók ott. Élő ember a közelben sem volt. Kissé csalódottan szálltam  fel a következő buszra és tértem vissza a szállásra.

Ha már az építkezésekről ejtettem szót, el kell mondanom, hogy az egész sziget egy permanens építkezésnek tűnik. Rengeteg épülő ház van, de sok elhagyott, üres ház is, miközben a fiatalok képtelenek házat venni, az árak az egekben vannak. Sajnos az elhagyott házak előtt előbb-utóbb gondozatlanná válik a zsebkendőnyi kert, tele dobálják szeméttel, a többit pedig képzeljétek hozzá, mi mindenre használják még, és ebben a melegben ez milyen következményekkel jár… Sok családban, ha meghalnak a szülők, az örökösök nem tudnak megegyezni, és addig ezek az áldatlan állapotok uralkodnak. Másik ok, hogy nagyon sok máltai külföldön él és dolgozik, ez sem gyorsítja meg az ilyenfajta ügyintézést. A tényleges építkezésről szálló kőpor mindent belep, nincs eső, ami lemossa. Szóval az épülő és az elhagyatott házak tömege, valamint ez a mindent ellepő por valahogy olyan „átmeneti állapot” jelleget ad az egész szigetnek.

Folytatás következik….

 

Day 2 - Volter Etelka - Malta

Our second day was spent with Pierre. Well we were not interrupted, he is very Maltese. However, it is still true that when we say something and there is a mistake, he doesn't correct it, he helps us to correct it. He shows us where the mistake is and then points out what is missing in the sentence, what needs to be replaced, and why. For me, this is worth more than the "professional" part.

We did the first double lesson on the beach, where we tried out the exercises we had learned in real life. I have to say, I could imagine it at home, but we'd have to get our beach back, and there's little chance of that. On the way back to the school, we went to the Spar, bought some real Maltese food, and had lunch together.

Speaking of Spar, it bothers me that I'm increasingly seeing the same multinationals here as at home. Spar, Lidl, and even the food delivery people ride around on their little scooters with the same cube-shaped backpacks as here. Even the colors are the same. The delivery drivers are all foreigners. Fortunately, the system of small shops in Malta has been preserved, so hopefully they will not be destroyed. Typically small shops stretching inwards along the lower floors of houses, look a bit cluttered and chaotic, certainly not with the orderly shelving that most shops have here. They are usually run by a single family and located on the ground floor of their house.

Back at the school, the manager came in around noon and asked us what we would say to stay a little longer for two days in exchange for an early finish on Friday so that I, for example, could go to Marsaxlokk. How nice that we talked about this earlier. It was clear that they would be very happy about it, but we were not against it either.

In the afternoon I boarded a bus to Sliema. With no particular destination in mind, I got off the bus and walked a few kilometers back along the coast. Here you will find one of the most beautiful promenades. Originally a small fishing village, Sliema has become a bustling, bustling city, with office buildings, shops, restaurants, and cafés. It is said to be one of Malta's most modern cities. The city's name originally meant peace, and strangely enough, it has a sense of it along with the hustle and bustle. Interestingly, the Catholic prayer of Hail Mary begins in Maltese: Sliema għalik, Marija... Valletta, the capital, is 10 minutes away by boat, but by land, it takes much longer. It is a very popular tourist destination, very lively at night. There are no sandy beaches here, and conditions are more conducive to water sports. It is possible to swim with dolphins, for example. We used to flirt with that, but we never tried it.

After a few kilometers of walking, I got on the bus, but then I got off at Pembroke. This was the place where we came three times a week, the training ground of the Luxol basketball team. I thought I'd drop by if I was going to be passing by. I was hoping to maybe catch a training session and meet Joseph, the manager of the club. Well, unfortunately, that didn't happen. A padlock on the door of the club, and the neighborhood had changed so much you wouldn't recognize it. The old road, where we turned off the main road, is all torn up and being rebuilt. Across the road was a car repair shop and petrol station, the latter a disused site. Opposite the club was an empty car park, now a Red Cross stall and cars. There was no living person in the vicinity. A little disappointed, I boarded the next bus and returned to the hostel.

Speaking of construction, the whole island seems to be a permanent construction site. There are a lot of houses under construction, but also a lot of abandoned, empty houses, while young people are unable to buy a house and prices are sky high. Unfortunately, in front of the abandoned houses, sooner or later, the gardens, which are the size of handkerchiefs, become untended, littered with rubbish, and the rest is used for what else, imagine what else, and in this heat, what the consequences are... In many families, when the parents die, the heirs cannot agree, and these unfortunate conditions prevail. Another reason is that many Maltese live and work abroad, which does not speed up this type of administration. The stone dust from the actual construction site gets everywhere, there is no rain to wash it away. So the mass of houses being built and abandoned, and all this dust covering everything, somehow gives the whole island a kind of 'transient state'.

To be continued…