:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

 Harmadik nap – Volter Etelka – Málta

A harmadik napunk ún. osztálytermen kívüli foglalkozás volt. Tulajdonképpen az egy kirándulást jelentett, amire persze kaptunk feladatot is, amiből majd a záró prezentációt elkészíthetjük. Reggel az iskolánál találkoztunk, egy kisbusszal vittek minket, együtt a három tanfolyam hallgatóit. Vezetőnk a mi csoportunk egyik tanára, Chris volt, aki az alkalomhoz illően mázsás testére felvette a rövid mackónadrágot, igazi színfoltja volt a napnak.

A kirándulás célja Mdina (ejtsd Imdina) volt, ami hosszú ideig Málta fővárosa volt. Latin neve Melita (menedék), arab neve Medina (erődített város). Ez utóbbiból rövidült le a mai elnevezése. Maga a város valóban egy erődítményen belül, a Citadellán belül van, hihetetlen szűk, kanyargós utcái vannak. Ez nyilván nem véletlen, hiszen a magas, egymáshoz közel levő falak saját maguk árnyékot adnak, nem tűz be a nap a lakóépületekbe, másrészt a védelmi okokból, hiszen a kilőtt nyílvessző hozzávetőleg egyenesen halad, így aztán könnyebb a menekülés az esetleges támadás elől, aminek néhány évszázaddal ezelőtt azért volt jelentősége.

Ma a városban alig 200-an laknak, de a helyi lakosok autóit beengedik, már ahova egyáltalán beférnek. Csendes városnak is hívják, ami abból a szempontból igaz, hogy a helyi lakosok nappal elmennek dolgozni, viszont helyettük millió turista rója az utakat vagy éppen kocsikázik a konflisokkal. A város bevételi forrása a turizmus. Nincs az évnek olyan időszaka, amikor ne lennének turisták.

Amikor a lovagok Máltára érkeztek, nem találták megfelelő helynek a sziget belsejében lévő Mdinát, inkább a Nagy kikötőben telepedtek le, Birguban (ma Vittoriosa), kvázi ezt tekintették fővárosnak. Azonban ez sem felelt meg, mert nem volt megerősítve, így 1565-ben a törökök ellen vívott Nagy Ostrom után 1566-ban lefektették Valletta alapkövét, maga La Valette nagymester a saját nevét adta a városnak, de annak elkészültét már nem érte meg.

Mdina körül terül el Rabat, ami a középkorban menedéket adott a sziget lakóinak támadások idején. Maga a szó várost jelent, bár inkább elővárost vagy külvárost. Több ilyen nevű település is van a világon, csak Máltán kettő. Bár a Gozóit éppen a megkülönböztethetőség kedvéért Viktória királynőről Victoria névre keresztelték. Bár a helyiek továbbra is Rabatnak hívják.

Itt minden Szent Pálról szól, ugyanis a hagyomány szerint itt tartották fogva az apostolt három hónapig. Az Mdinában eltöltött egy óra után együtt eljöttünk a Wignacourt Múzeumba, ahol Chris vezetését élvezhettük. Megtekintettük a második világháborús óvóhelyet. Igen szűk és csúszós föld alatti vájatokban mentünk, néhol alig lehetett elférni. De úgy voltam vele, hogy követem Christ, ahol ő átfér, ott én is átjutok. A végén megnéztük a múzeum föld feletti részét is.

Egy magánház Mdinában

Kilátás a Citadelláról

Mdina a falon kívülről

A szűk sikátorok egyike

Ha szűk a hely, a falon kívül lehet terjeszkedni

Szent Pál Székesegyház - Rabat

Szent Pál Székesegyház - Rabat

Egy kis máltai édesség

Bejárat a barlangokhoz

A 2. világjháborús óvóhely egy részlete

A délutáni szabadprogramot egy német kolleganővel, Annával kettesben töltöttük. Visszamentünk Mdinába megnézni a Szent Pál Katedrálist és annak múzeumát. Gyönyörű a templom és nagyon látványos a múzeum, gazdag kiállítással rendelkezik.

Hazatérve elmentünk vacsorázni egy helyi kisvendéglőbe, ahol csatlakozott hozzánk Anna kolleganője, aki egy kezdő angol nyelvtanfolyamon vesz részt egy másik iskolában. Megkönnyebbült, amikor mondtam, hogy németül is beszélhetünk. Viszont az első negyedóra részemről katasztrofálisra sikeredett. Miután napok óta az angolra koncentrálok, nem volt egyszerű átállni a németre. Sikerült az angol szavakat németül ragozni, vagy éppen megfordítva. Aztán sikerült megállapodni a német mellett. Nagyon jó hangulatban telt a nap, kellemesen elfáradtam a végére.

Folytatás következik…

 

Day 3 - Volter Etelka - Malta

Our third day was a so-called non-classroom activity. Actually, it was a field trip, for which we were given an assignment to make a final presentation. In the morning, we met at the school and were taken in a minibus, together with the students of the three courses. Our guide was Chris, one of the teachers in our group, a real highlight of the day.

The destination of the trip was Mdina, which for a long time was the capital of Malta. Its Latin name was Melita (refuge) and its Arabic name was Medina (fortified city), the latter being the abbreviation of its present name. The city itself is actually within a fortress, the Citadel, with its incredibly narrow, winding streets. This is obviously no coincidence, since the high walls, which are close together, provide their own shade and prevent the sun from entering the residential buildings, but it is also for defensive reasons, since the arrow that is fired is approximately straight, making it easier to escape from an attack, which was important a few centuries ago.

Today, the town has just under 200 inhabitants, but they let in local people's cars where they can fit. It's also known as a quiet town, which is true in the sense that the locals go out to work during the day, but are replaced by many tourists who roam the roads or drive around with confectioners. Tourism is the city's source of income. There is no time of the year when there are no tourists.

When the Knights arrived in Malta, they did not find Mdina in the interior of the island a suitable place, but settled in the Great Harbour of Birgu (now Vittoriosa), which they considered to be the quasi-capital. However, this was not suitable either, as it was not fortified, so after the Great Siege against the Turks in 1565, the foundation stone of Valletta was laid in 1566, Grand Master La Valette gave the town his name, but he died before the town was built.

Mdina is surrounded by Rabat, which in the Middle Ages sheltered the island's inhabitants during raids. The word itself means city, although it is more like a suburb. There are several towns of this name in the world, there are two of them in Malta alone. Although the one in Gozo is named Victoria after Queen Victoria, precisely to distinguish it. But the locals call it still Rabat.

It's all about St Paul here, as tradition has it that the apostle was imprisoned here for three months. After an hour in the Mdina, we went together to the Wignacourt Museum, where we enjoyed a tour guided by Chris. We visited the World War II shelter. We walked through very narrow and slippery underground caverns, in some places you could barely fit. But I was determined to follow Chris, where he could get through, I could get through. In the end, we also visited the above-ground part of the museum.

We spent the afternoon together with a German colleague, Annie. We went back to Mdina to visit St Paul's Cathedral and its museum. The church is beautiful and the museum is very impressive, with a rich exhibition.

On our return home, we went to have dinner at a local pub where we were joined by a colleague of Anna's who was taking a beginner's English course at another school. She was relieved when I told her we could speak German. However, the first quarter of an hour was a disaster for me. Having concentrated on English for days, it was not easy to switch to German. I managed to pronounce English words in German, or vice versa. Then I managed to settle on German. The day was very good fun, I was pleasantly tired by the end.

To be continued…