:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

 Negyedik nap – Volter Etelka – Málta

A tegnapi jól sikerült kirándulás után jókedvűen mentünk reggel iskolába. Pierrel voltak óráink. Kiderült, hogy mára kellett volna megcsinálni a prezentációt. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy félreértettük, hiszen ma még tanulunk újat és azt is bele kell építeni. Hát nem így volt. Kaptunk egy kis időt, összeraktuk az anyagot, hiszen fejben már elég jól megvolt. Majd előadtuk a „tudományunkat”. Jó visszajelzéseket kaptunk, kritika csak a nyelvhelyességre érkezett. Ezeket szép komótosan átbeszéltük, kijavítottuk. Majd vettünk még tényleg új anyagot. Szerintem a mai napon sikerült a legjobban közösen feldolgozni az új anyagot. Talán már mindketten belejöttünk.

Az órák után meglepetésünkre kezünkbe nyomták az igazolást, szóval nem akarják, hogy holnap is menjünk… Elköszöntünk mindkét tanárunktól, majd lementem a titkárságra, hogy megrendeljem a taxit a hazaútra. Ott még beszélgettünk egy darabig. A titkárnő panaszkodott, hogy milyen borzalmas a nagy forgalom. Mondtam neki, hogy van róla fogalmam, a hétvégén sikerült egy óriási dugóba belekerülni. Megegyeztünk abban, hogy érdemes leszállni a buszról és inkább gyalogolni, hiszen nincsenek távolságok. Egész biztos, hogy vasárnap hamarabb hazaértem volna, ha leszállok…

Ebéd után elmentem a buszmegállóba és felszálltam az első buszra, ami jött. Elmentem vele a parton jó messzire, majd onnan gyalog indultam vissza.

Végre egy kissé hűvösebb levegő jött a tenger felől. Ahogy sétáltam, egy magyar család jött velem szemben. Apuka jó hangosan előreszólt a többieknek, hogy „kérdezzük meg a nénit, tud-e egy jó éttermet a közelben”. Nem kezdtem el anyázni, nem olyan családból származom… De mielőtt megkérdeztek volna, mondtam nekik, hogy „a néni” nem tud jó éttermet. És köztünk szólva egyébként ez a „néni” roppant csúnya dolog volt a részükről. Jót derültek. Nem tudom, mi volt ma, biztosan nagyon „bennfentesen” sétálhattam, mert az épp ott lévő sportklub előtt egy helyi férfi is megszólított máltaiul. Mondtam neki, hogy ezt a nyelvet még gyakorolnom kell, próbálkozunk angolul. Kiderült, hogy egy másik úszócsapat sportklubját keresi. Mutattam neki, hogy előző sétám alatt merre láttam. Ő is jót nevetett, hogy ő a máltai és ő téved el. Egyébként régen is gyakran szóltak hozzám máltaiul, mert azt hitték, máltai vagyok. Bízom benne, hogy azért nem vagyok olyan csúnya, mint a máltai öregasszonyok…

Tovább haladva a parton egyszercsak egy boċċi pályához értem. Málta egyik hagyományos, de ma is népszerű játéka, sok helyi klub létezik. Leginkább a tekéhez és a petanque-hoz hasonlít. A pálya jóval kisebb, mint egy futballpálya, durva szemcséjű homokkal van felszórva, így kiszámíthatatlan a labda mozgása. Jelenleg fémből készült labdákat használnak, régebben sok minden mással helyettesítették. És hát ez a férfiak sportja. A pálya körül igen sok bámészkodó áll, helyiek és turisták vegyesen. Viszont a lelátón csak férfiakat látni.

Mára odáig jutottam a helyi specialitások tekintetében, hogy úgy gondoltam, van elég bátorságom polipot enni. Ha holnap is írok beszámolót, akkor túléltem. Amikor e sorokat írom, még élek...

 

Day Four - Volter Etelka - Malta

After yesterday's successful excursion, we went to school in a good mood. We had lessons with Pierre. It turned out that the presentation was due today. However, we thought we had misunderstood it, as we were learning something new today and we had to incorporate it. Well, we didn't. We were given some time, and we put the material together, as we had it pretty well in our heads. Then we presented „our science”. We got good feedback, and criticism only on the grammar. We went through these and corrected them. Then we took some really new material. I think today was the best day to work together on the new material. Maybe we're both into it.

After class, to our surprise, they handed us a certificate, so they didn't want us to go tomorrow... We said goodbye to both our teachers, and then I went down to the secretariat to order a taxi for the way home. There we talked for a while. The secretary was complaining about how terrible the traffic was. I told her I had an idea, I had managed to get stuck in a huge traffic jam over the weekend. We agreed that it was worth getting off the bus and walking, as there were no distances. I'm pretty sure I would have got home earlier on Sunday if I had got off...

After lunch, I went to the bus stop and got on the first bus that came. I took it to the beach for a long distance and then walked back. Finally, a slightly cooler air came in from the sea. As I was walking, a Hungarian family came across the road. The father told loudly to the others "let's ask the old lady if she knows a good restaurant nearby". I didn't say anything bad about it, because I don't come from that kind of family. But before they asked me, I told them that "the old lady" doesn't know a good restaurant. And by the way, this "old lady" was a very nasty thing for them to say. They had a good laugh. I don't know what it was today, I must have been walking like "very insiders" because a local man addressed me in Maltese in front of the sports club that was there. I told him I needed to practice this language. It turned out he was looking for the sports club of another swimming team. I showed him where I had seen it on my previous walk. He had a good laugh that he was Maltese and he was lost. Anyway, I used to be often addressed in Maltese because they thought I was Maltese. I hope I am not as ugly as the old Maltese women...

Continuing along the coast, I suddenly came to a boċċi track. One of Malta's traditional but still popular games, there are many local clubs. It is most similar to bowling and petanque. The pitch is much smaller than a football pitch, sprinkled with coarse-grained sand, making the ball's movement unpredictable. Currently, metal balls are used, but in the past many other things were substituted. And it's a man's sport. There are a lot of spectators around the pitch, a mixture of locals and tourists. But in the stands, I only saw men.

By now, I've got to the point where I thought I had the courage to eat octopus. If I write a report tomorrow, I'll have survived.

To be continued…