:)) - Roberta küzdelme az elemekkel // Izland szépségei

Még nem értem utol magam a blogolásban, szóval ez a bejegyzés a csütörtökömről fog szólni. A felkelés nehezen ment, az agyam szerintem egész nap nem érte el az üzemi hőfokot; de egy olyan kirándulásban volt részem a nap második felében, amit vétek lett volna kihagyni.

A Thingvellir Nemzeti Parkban, háttérben a Thingvallavatn tóval

A bejegyzés egy ponton átváltozik képes beszámolóvá, mert azt a látványt, amivel találkoztunk, kár lenne ragozni.

2023.07.27., csütörtök

Amint írtam, ez a nap nem indult valami olajozottan. A szokásosnál kicsit később ébredtem, de még így is tudtam volna aludni legalább két órát. Kicsit lassan állt fel az alapvető működéshez szükséges rendszer - sőt, ez végül is be sem következett. Nagyjából olyan voltam, mint egy elromlott fűnyíró, ami a sokadik indításra azért próbál valamit produkálni, de a fű nem lesz ám rövidebb.

Kicsit be volt zsibbadva az agyam, de örömmel tapasztaltam, hogy a legtöbb csoporttársam velem egy hajóban evezett - de ki tudja, hova... Mi tagadás: rengeteg feladatot oldunk meg napról napra, amik mindegyike kreativitást igényel, ráadásul mindezt angolul - nincs mit tenni, a szellemi fáradtságból nehezebb kikecmeregni, mint a fizikaiból. Na mindegy, azért nem adtam fel... küzdöttem mint lúd a jégen.

Viszont ennyire gyönyörű időnk volt. :)

Ebéd után már mentünk is a buszmegállóba, hogy útra keljünk megtekinteni az "Izland koronaékszereként" aposztrofált Thingvellir Nemzeti Parkot, a Gullfoss vízesést és a Strokkur gejzírt. Gyönyörű az izlandi táj! Imádtam a hatalmas hegyeket, a bárányokat, a kanyargó patakot, az apró vízeséseket, és azt is, hogy ennyire gyönyörű időt fogtunk ki.

Ami a legjobban megragadt, és ami miatt annyira imádom ezt a helyet, hogy itt a természet az első. A természet a legnagyobb érték, amire vigyáznak, és tiszteletben tartják! Konkrétan, ha a járda nyomvonalába belóg egy nagyobb kő, azt kikerüli a járda és ennyi... szóval ezt a szemléletet elképesztően jó volt itt megélni.

Útközben - a busz ablakából

Első megállónk a Thingvellir Nemzeti Park volt - elképesztő az a táj! Az itt található tó Izland legnagyobb tava. A tavat övező táj és a látvány páratlan. 

Inkább mellékelek néhány képet:

A következő megállónk a Gullfoss vízesés volt. A Gullfoss jelentése: Arany vízesés. Egy kis utánaolvasás útján kiderítettem, hogy ez Európa legnagyobb vízhozamú vízesése - hát, ezt láttuk is. Eszméletlen mennyiségű víz zúdul a mélybe, aminek nem csak a látványa, de a hangja és az egész atmoszférája lenyűgöző. Ha valaki Izlandon jár, ezt tilos kihagyni!

A kirándulásunk utolsó megállója a gejzírek vidéke volt:

Ez egy kb. 3 négyzetkilométeres terület volt, ahol a kis meleg források vizének hőmérséklete 80-100 °C volt. Itt található a Strokkur gejzír, ami átlagosan 8-10 percenként tör ki, 25-30 méter magasra. Ebből én hármat láttam: az egyik akkor történt, amikor még csak a parkolóban voltunk, a másodikat sikerült úgy lefotóznom, hogy belesétált egy ember, a harmadikat pedig sikerült lefotóznom.

Egyébként nagyon vicces volt: úgy nézett ki a Stokkur körüli terület, hogy egy csomó ember állt mozdulatlanul, kezében a telefonjával, és csak nézett. Aztán kitört a gejzír, akkor jött egy össznépi felkiáltás, majd azok, akik a kevésbé jó oldalon álltak, futni kezdtek, mert a szél rájuk fújta a vizet. :D Ez így leírva semennyire sem vicces, de élőben mókás volt. :D

A Strokkur kitört. :)

Nagyjából ennyi volt ez a nap. Itteni idő szerint este 10-re értünk haza - mondanom sem kell, hogy eléggé elfáradtunk, így gyorsan még megírtam a blogomat a szerdai napról, aztán már várt is az ágy.

A következő bejegyzésben kiderül, hogy sikerült-e végül feltámadnom, ahogy az is, hogy hogyan telt az utolsó napunk a kurzuson.

Ja, és ahogy ígértem: a tegnapi feladvány megfejtése, hogy az 500-asoknak örültem meg, amik közül az egyik baloldalon középen, a másik fent középen látható a dekoráción. :)

Búcsúzóul még egy gyönyörű kép, amit hazafelé a buszból fényképeztem. :)

Holnap folyt. köv. :)