CsT the Icelander - Day 8 (a blog written by Tamás Cserháti) augusztus 01, 2023

Kedves Olvasóim!

Elérkeztünk a vasárnaphoz, vagyis a blog időntúli folytatásához. Mivel a tanfolyamnak már vége, innentől már csak a túrákra és az élményekre kell összpontosítanom. A mai idegenvezetők nem kisebb valaki, mint a mennydörgés és a villámlás istene, Thor volt. Na jó, nem ő, hanem egy izlandi fickó, akit Thorról neveztek el a szülei. Thor fantasztikus humorral szórakoztatott minket végig az úton. Kicsit beljebb merészkedtünk a sziget belsejébe, mint eddig, mivel utazásunk helyszíne ezúttal az izlandi felföld volt. A Fjallabak Nemzeti Park felé tartva ki gondolta volna, hogy a tízezer vízesés országában egy újabb vízesés lesz a kezdőállomásunk, méghozzá Thjórsaldalur völgyben található a Hjálparfoss volt. (Néhány morzsa következik a Trónok Harca vonalat követő olvasóknak. Ennél a vízesésnél forgatták a negyedik évadban azt a jelentet, amiben Arya Stark a vízen táncolva gyakorolta a kardforgatást, illetve ebben a völgyben volt Oly faluja, amit elpusztítottak az északról betörő Vadak.)

/ So we have arrived to Sunday, allready in the added-time part of this journal of my journey. Since the course has ended, form now on, I shall only concentrate on my tours and collecting memorable experinces. Our tour guide for the day is no one else, but the god of storm and thunder, Thor. Ok, take it easy, it's not really him, but an Icelandic guy, sharing his name, given to him by his parents. Thor humored us with fantastic puns trhough the tour. This time we ventured further into the inner parts of the island, than ever before, because our destination was the Icelandic highland. On the way to the Fjallabak National Park, who would have tought, that in the country of ten thousand waterfalls our first stop will be at a waterfall? The Hjálparfoss, in the Valley of Thjórsaladalur, to be precise. (Here are some other pieces of information for those, who follow the Game of Thrones storyline. In the fourth season, Arya Stark did her water dancing and sword wielding exercises at this waterfall, and also Olys home village was here, in this valley, which was destroyed by the wildlings attacking from the north in the same season.)

Utunk első szakasza ködbe burkolózott, azonban ez mégsem egy felhőgyár, hanem egy geotermikus erőmű, ami elektromos árammal és meleg vízzel látja el Reykjavík lakóit. A felérkező gőz hőmérséklete Thor szerint 400 °C.
/ The first stage of our road was covered into mist, but not, this is not a cloud factory here, but a geotermical powerplant, providing electricity and water to the habintants of Reykjavík. According to Thor, the steam brought to surface is 400 °C hot.

A Hjálparfoss / The Hjálparfoss

A Hjálparfoss egy szép megállóhely volt, de az igazi látványosság, amiért jöttünk, a Landmannalaugar. Az odavezető úton előbb az autópályát hagytuk el, majd az autóútról fordultunk rá egy döngölt kavicsútra, ami végül hosszú kilométereken át egy homokos földúton vezetett, ahol a kisméretű túrabusz is csak lassított menetben zötykölődve tudott haladni. Eközben a növényzet is egyre gyérebbé vált, mígnem körülöttünk a napfény által jobban érintett hegyoldalakat kivéve majdnem minden félsivataggá vált. A táj elsőre talán koprának tűnik a leírás alapján, pedig nem volt az. A holdbéli tájat, hatalmas kőtengereket és homokterületeket sókiválások, lávamezők, érdekes formájú sziklák, magányosan virágzó, talán soha oda nem érő rovarok után vágyakozó virágok, a hegylábaknál pedig időszakos vízmosások nyomai és törmelékszoknyák tették izgalmassá. Mellettünk egy csapat túralovat tereltek el.
Aztán változott a táj, szépen lassan kizöldült körülöttünk minden, egymás után folyók, majd tavak következtek, végül pedig azon kaptuk magunkat, hogy Thor belehajt a busszal egy patak gázlójába. Amit ezután láttunk, az pedig olyan döbbenetesen szép volt, hogy le se írom még, csak majd a következő bekezdésben, nehogy kihagyd miatta a most következő képeket a puszta meglepetéstől, ami ezután következik.

/ The Hjálparfoss was a nice place to stop by, but the real astonishment still waits for us: soon here comes Landmannalaugar! On our way there, first we left the highway. After that we continued on a rammed road of gravel, and after that for many kms on a sandy road of dirt, where the tourbus could only proceed slowly, while shaking contantly. In the meantime the plant vegetation became thin, and after that turned into a semi-desert, with the only exceptions beeing the mountainsides, touched by the rays of the sun. The scenery might look plain at first sight, but it's not at all. The lunar landscape, the vast sea of stones and sand were made exciting by the the excertions of salt, fields of soild lava, rocks of peculiar shape, flowers, blooming lonely, perhaps wanting for insects, that may never arrive, and temporary ravines at the bottom of mountains. Next to us a herd of touring horses were sheperded.
Shortly after the scene has changed: everything became green again, rivers were followed by lakes, and soon we found the bus is driven through a ford of a creek by Thor. And what comes after this, I shall only describe that later, in the next paragraph, so you wont miss the following pictures out of sheer astonishment of what will come.

Ezeken a tájakon járva sokkal jobban tudatosult bennem az, hogy a Föld csak egy bolygó a sok közül,
az élet különleges csodája pedig talán csak pillanatnyi, egysoros epizód a mindenség horizontján

/ Roaming these lands, it occured to me stronger than ever before, that Earth is just one planet,

amongst the many, and the preculliar wonder of life is just a one line episode on the horizon of eternity

Félrehúzódtunk, hogy utat engedjünk az apró termetű, de kecses izlandi lovaknak és hajtóiknak
/ We pulled of to let pass the Icelandic horses and their keepers

A színek kezdenek visszatérni a tájba / The colours are returning to the landscape

Ezen a kis folyón hajtottunk keresztül / This is the tiny river, we have crossed by

Miután áthajtottunk a gázlón, egy alaptáborban találtuk magunkat, ahonnan egy túraösvény vezetett Landmannalaugar csodálatosan színes hegyeihez. A mindenféle szürke, barna, zöld és piros színárnyalatokért elsősorban a riolit sokféle változata felelős, de szerep jut itt a moháknak, a kénkiválásoknak, a fekete obszidiánoknak és ideális esetben a fényviszonyoknak is, mert hajnalban és naplementekor a piros színek élénkebbek, míg a szürkék és a zöldek helyenként kékessé válnak. Mi ugyan nappal érkeztünk, de a színek és a formák karneválja így is lenyűgöző volt!
Az ösvényen haladva az első szekérkerék méretű obszidiánnál komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem spórolok tovább az akkumulátorral és elkezdek fényképezni, de valami azt súgta, hogy ha már az út elején ilyesmibe botolom, miközben Thor csak sietve elsétál mellette, mindenféle kommentár nélkül, akkor lesznek itt még sokkal csodálatosabb dolgok is. Nem kellett csalatkoznom. A túraútvonal egy sziklákkal szegélyezett hatalmas labirintusba vezetett minket, ahol minden sarkon teve és elefánt méretű obszidiánformációkba botlottunk. Ez a ritka vulkáni üveg valóságos kincs volt az ókorban, hiszen többek között ebből az anyagból készültek a legkiválóbb borotvapengék. Itt pedig csak úgy száz és ezer tonnaszámra hever, emberektől teljesen háborítatlanul.

/ After passing through the ford, we found ourselves in a base-camp, from where a hiking trail led to Landmannalaugars wonderfully colourfull mountains. The sahdes of grey, brwon, green and red were produced by the many variants of riolite, but mosses, sulfur excertions, black obsidians and in ideal case the lighting conditions were also responsible for the sight, because at sunrise and sunset the reds are more vivid, while the greys and greens become somewhat blueish. Even though we have arrived at daytime, the carnival of colours and shapes was still marvellous!
On my way on the path I waneted to take a photo at the first obsidian, sized as big, as a chariot wheel, completely dissregarding the need to save battery for later, but something told me, that if I'm finding something so beautifull just at the begining of the tour, while Thor has just hastily passed by it, witouth even saying a word, than even bigger wonders shall be wainting up ahead. I wasn't dissapointed. The hiking trail led us into a maze sided by huge rocks, where on every corner there were obisidian-formations as big as a camel or an elephant. This rare volcanic glass was a vallued treasure in the antiquity, since this was the material of the best quality razors for example, and here it lied in hunderds and thousands of tons on the ground, witouth ever being troubled by humans.

Ezután következtek a hatalmas szivárványhegyek, majd egy vulkán lejtőjén sétáltunk felfelé, miközben egy krátertóban, érdekes sziklaformációkban és sárkányleheletként feltörő kénes kigőzölésekben gyönyörködhettünk. A lejtőn felérve két választásunk volt: visszatérni Thorral az alaptáborhoz és fürödni egyet a meleg vízű forrásnál, vagy tovább haladunk a csúcsrégió felé. A tériszonyos magyar ezúttal is alakított: természetesen tovább mentem, egészen addig, amíg úgy nem éreztem, hogy vissza kell fordulnom, ha időben a kijelölt találkozóhelyre akarok érni.

/ After this, the large rainbow-mountains followed, followed by a tour up on the side of a volcano, while passing by a crater lake, interesting formations of rocks, and suplhurous fumes emitting as a dragon's breath. Up on the top of the mountainside, we were presented two choices: Return with Thow to the base camp and take a hot bath at a thermal spring, or continue towards the mountaintop. The Hungarians with the fear of hights did it again: of course I've continued upwards, until the point, when I felt, that I shall return, if I want to arrive to the meeting-point in time.

Bari / Sheep

A színes hegyekhez vezető lávalabirintus / The labyrinth of lava leading to the colourfull mountains

Hatalmas obszidiántömbök / Enormous blocks of obsidian

Ariadné fonala nélkül is kezdjük megtalálni a kiutat a labirintusból
/ Even witouth the thread of Ariadne, we could find our way out of the labyrinth

Ennél a látványnál a jobb agyféltekém lemezlejátszója elindította a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét Ennio Morriconétól

/ At this point of view, the turntable of my right hemisphere started to play the theme of the Once upon a time on the west from Ennio Morricone

Pici krátertavacska / A little crater lake

A felgőzölő szolfatárák sárga kénnel festik meg a hegyoldalt benövő mohákat
/ The moss growing on the mountainside is painted with yellow sulfur by the steaming solfataras

A barna pontra állva, a vulkáni gázok rövid ideig tartó belélegzése serkenti a keringés működését
/ Standing at the borwnish point and inhaling the fumes of the volcano for a short period of time, one can boost their own circulatory system

Felhők az égen, csapdába ejtve a tó tükrében
/ Clouds on the sky, and also trapped on the surface of the lake

Magasról messzire / From above and faraway

Szivárványhegyek tetején... Talán erre vezet az út a Valhallába? A biztonság és a józan ész kedvéért nem mentem fentebb, hanem inkább elindultam visszafelé, a fekete hegy irányába

/ On top of ainbow mountains... May this be the road to Valhalla? For the sake of safety and sainty, I did not push any further above, and started my way back, towards the black mountain

Sok szépet láttam Izlandon, de Landmannalaugar még ezekhez képest is lenyűgöző volt. A visszaút előbb meredek lejtőkön vezetett, majd át a szikla- és obszidiánlabirintuson, ahol helyenként köveken kellett általszökellni, máshol pedig obszidiánból rakott lépcsőkön felmászni vagy leereszkedni. Az út egy patak sziklás völgyébe érve ellaposodott. A völgy túloldalán, jobbról egy szivárványhegy kísérte az utolsó kilométereimet, majd ahogy az véget ért, egy zöld mező következett, amit gyapotvirágzatú hófehér növények tarkítottak, mintha csak egy festő odaspriccelt volna az ecset végéről a fűre egy keveset a felhőknek szánt fehér festékből.

/ I have seen many of the beauties of Iceland, but Landmannalaugar is outstanding even amongst these. The way back led through steep tilts, and after that through the labyrinth of rocks and obsidian, where at places one has to leap from one stone to another, and at other places raise or descend on stairways put together from blocks of obsidian. Than the road become plain again in the rocky valley of a creek. On the other side of the valley a rainbow mountain followed the last part of the road, and after I'vre reached it's end, a green field followed, dotted by cotton-flowered white plants, sitting there like a painter had spurt out some white paint from the top of his brush, ment for the clouds, landed on the green grass.

Vissza az obszidián labirintusba... / Back to the obsidian labyrinth

Landmannalaugar utolsó szivárványhegyének lábánál
/ At the bottom of Landmannalaugars last rainbow mountain

Gyapotvirágzatú növények és az izlandi zászló a mezőn. A háttérben a forróvizű fürdő

/ The cotton-flowered plants and the Icelandic flag on the green field.
At the back one can spot the termal water bath

Landmannalaugart elhagyva a Hnausapollur, illetve Bláhylur néven is ismert, lélegzetelállítóan szép krátertóhoz érkeztünk. Az úton visszafelé sikerült lefotóznom két folyó összefolyását. Az egyiket egy olvadó gleccser tiszta vize táplálta, míg a másik gazdag mindenféle oldott sóban, így vizük az összeömlést követően is élesen különvált, mint egy koktél összetevői az esernyős pohárban. A tizenhárom órás túra utolsó állomáshelye a Haifoss és a Grannifoss vízesések voltak, melyek száz métert meghaladó magasságukkal Izland legnagyobbjai közé tartoznak. Ezzel az utolsó előtti kirándulásom a végéhez ért. Már csak egy van hátra.

/ After living Landmannalaugar, we have arrived to the marvellously beautiful crater lake named Hnausapollur, and also sometimes Bláhylur. On the road back I succeded in tkaing a picture of the meeting of two rivers. One was supported by the clear water of a melting glacier, while the other being rich in solved minerals, so their water was separated even long after the meeting point, like the components of a cocktail in a glass with a little umbrella. As the last stop of a thirteen hours long tour, we have visited the waterfalls Haifoss and Grannifoss, both countung more than a hundred meters in elevation, being amongst the tallest of Iceland. With this stop my penultimate tour has came to an end. Only one is left.