Dublin - Kemenczei Gábor (2. és 3. nap)

Figyelem! A bejegyzésben látható képek némelyike egyesek számára zavaró lehet.

Warning! This post contains photos that some readers may find disturbing.

Kedves Olvasók!

Kedden még mindig szokatlanul kellemes volt az idő. Az órák 9-kor kezdődtek, tehát negyedórával később indultam a suliba, mint hétfőn. Dublinban rengetegen járnak gyalog dolgozni, a hivatalnokok is. Ahogy közeledtem a központhoz, egyre több öltönyös alak sétált mellettem. Valamiért az a jelenet jutott eszembe a Harry Potterből, amikor a Mágiaügyi Minisztérium dolgozói sietnek reggel a munkába. Főleg, hogy a hivatalnokok nagy része egy, az utca végén álló a Gringottsra hasonlító fehér épületbe ment be. Mint kiderült, ez a városháza.

Az órák hasonló tematikát követtek, mint hétfőn, annyi különbséggel, hogy a keddi napot sokkal nehezebbnek éreztük. Például kaptunk egy A/4-es oldalnyi újságcikket, amit 2,5 perc alatt kellett elolvasni, az óra többi része pedig erre épült. Még ma, szerdán is arról beszéltünk, hogy kinek mennyire nem maradt agya a keddi nap végére.

Az órák után a Phoenix Parkba szerettem volna elmenni, de 2-kor bealudtam a szálláson. Fél 4-kor sikerült észhez térni, gondoltam lemegyek megnézni a szállással szembeni templomot (St. Michan's Church of Ireland), hogy ne menjen kárba a délután.

Na innen indultak az izgalmak. Egy idős bácsi, Brian (ez gyakori név erre, mert a tanárunkat is így hívják) és egy hölgy fogadott a templomban. Na meg Boris. De Borisról majd később.  Nagyon kedvesek voltak, Brian mondta, hogy nézzek körül nyugodtan és mesélt egy kicsit a templom történetéről is. Mint kiderül, itt a 900-as évek óta áll templom valamilyen formában, amit most látok az nem olyan régi. Van egy régi kis orgonájuk, amin még Händel (!) is játszott gyerekkorában. És van egy „új”, nagy orgona az 1700-as évekből.

Amikor mentem volna kifelé, ismét összefutottam Borissal, aki megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni a kriptát? Mondom, dehogy nem. Jó, akkor hozza a kulcsot, kint a templom előtt találkozunk. Jött velünk Brian is.

A kripta bejárata a templomon kívül volt, az ajtaja és a szűk lejáró is egy légvédelmi bunkerére hasonlított. 

Na most ez a kripta nem olyan, mint amilyennek elsőnek elképzeli az ember, márvány falakkal meg falba süllyesztett sírokkal. Ez inkább egy döngölt padlójú pince volt, amiből oldalt kisebb termek nyíltak. 

Boris elmesélte, hogy a kripta egyidős az eredeti templommal, tehát a 900-as években vájták ki és ilyen régóta vannak itt az első „lakók”. Kérte, hogy kövessem. Út közben az oldalsó termekben egymásra rakott koporsók voltak, némelyik koporsón koponyák. Nem ráfestve, rárakva.

Nálunk ehhez hasonló Vácon a van, a Fehérek templomában, csak az a kripta sokkal fiatalabb. Kérdeztem Briant, hogy járt-e már Magyarországon, és meséltem neki egy-két dolgot a váci múmiákról. Brian elmosolyodott és kérte, hogy nézzek be az utolsó, bal oldali fülkébe. Négy múmia volt a földön, fa koporsókban, hasonlóan, mint Vácon, annyi különbséggel, hogy ezek majdnem ezerévesek.

Ezután átmentünk egy másik kriptába, szintén egy pinceszerű helyiségbe, csak ez jóval hosszabb volt. Ezt a részt még ma is használják, utoljára 6 éve temetkeztek ide. Ha leírnám, hogy itt mikről mesélt Brian, egyrészt ennek a bejegyzésnek soha nem lenne vége, másrészt elég kegyetlen töténeteket mesélt az 1798-as ír forradalom leveréséről. Legyen annyi elég, hogy az íreknek is megvolt a maguk Haynauja.

Ír humor: miután feljöttünk a kriptából, még váltottunk pár szót Briannal. Közben figyeltem, ahogy Boris beláncozza a bejáratot és rázárja az öklömnyi lakatot. "Tudod, muszáj jól bezárni. Mer' amúgy éjszaka elkószálnak."

A szerdai nap jóval vidámabb volt, az órák után a csoport egy részével elmentünk a már korábban emlegetett mexikói étterembe.

Michelada, torta (ez nem édesség, hanem egy szendvics szerű valami), churros. Ez volt az én menüm.

Aki valami nagyon egzotikusat és nagyon mexikóit szeretne kipróbálni, készítse el a michelada nevű koktélt, amiben van sör, paradicsomszósz, tabasco és lime. Na meg a pohár száját előtte paprikás sóban kell megforgatni. Elég bizarrul hangzik, és az első korty az is, de igazából olyan íze van, mint egy erőlevesnek. A cseh kolléga azt mondja, olyan íze van, mint a tengernek, de én azt még nem kóstoltam.

Hazafelé menet már megbeszéltük a pénteki programot is. Közben eleredt az eső, ami azóta is esik. Úgy tűnik, eddig tartott Dublinban a nyár.

 

Dear readers,

The weather was still unusually pleasant on Tuesday. Classes started at 9 am, so I started for school a little later than on Monday. A lot of people go to work on Shanks’ pony in Dublin, including clerks. As I approached the center, more and more people in suits walked past me. The scene from Harry Potter came into my mind when the employees of the Ministry of Magic are rushing to work in the morning. Especially since most of the clerks went into a white building in the end of the street that looked like Gringotts. As it turned out, this is the City Hall.

The classes were similar to Monday's, with the difference that Tusday felt much more difficult. For example, we were given a whole A/4 page newspaper article that we had to be read in 2.5 minutes, and the rest of the lesson was based on that. Even on Wednesday, we were talking about how drained we were after this lesson.

I wanted to go to the Phoenix Park after the classes, but I felt asleep in my room at 2 am. I managed to get up at 4:30. I thought I would go down to visit the church opposite the accommodation (St. Michan's Church of Ireland), so the afternoon wouldn't go to waste completely.

This was the beginning of the interesting part. An elder called Brian (this seems to be a common name here, one of our teacher is also Brian) and a lady welcomed me there. And Boris.  But more about Boris later.

They were very nice, Brian invited me to take a look around and told me a little about the history of the church. As it turned out, there has been a church here in some form since the 900s, what I see now is not that old. They have an old small organ that even Handel (!) played on as a child. And there is a “new” grand organ from the 1700s.

When I was about to leave the place, I ran into Boris again, who asked if I wanted to see the crypt? I sayed yes. ’Good. I bring the key, we'll meet outside’. Brian came with us too.

The entrance to the crypt was outside the church. Its door and the narrow entrance resembled an anti-aircraft bunker. This wasn’t a typical looking crypt with marble coating and tombs in the wall. It was more like a rammed-floor cellar, from which smaller rooms opened on the sides. Boris told me that the crypt is the same age as the original church, so it was dug out in the 900s and the first "inhabitants" have been here for that long. He asked me to follow him. Along the way, in the side rooms, there were coffins stacked on top of each other, some with skulls on them. Not painted ont he caskets, put on. We have a similar crypt in Vác, in the Church of the Whites, but that crypt is much younger. I asked Brian if he had ever been to Hungary and told him a thing or two about the Vác mummies. Brian smiled and asked me to look in the last room on the left. There were four mummies on the ground, in wooden coffins, similar to those in Vác, although they were almost a thousand years old. Then we went to another crypt, also a cellar-like place, but this one was much longer. This part is still used today, they were last buried here 6 years ago. If I would write all the stories down what Brian talked about here, on the one hand, this post would never end, and on the other hand, he said some pretty horrifying things about the suppression of the Irish Revolution of 1798. I’d just like to say that the Irish also had theirs own Haynau.

Wednesday was much more cheerful. After the lessons we went to the already mentioned Mexican restaurant with part of the group. Michelada, torta, churros. This was my menu. If you want to try something very exotic and very Mexican, make a cocktail called michelada, which contains beer, tomato sauce, tabasco and lime. And the rim of the glass must be rolled in the mixture of spicy pepper and salt. It sounds quite bizarre, and the first sip is, but it actually tastes like a soup. My Czech colleague said that it tastes like the sea, but I haven't tasted the see yet, so…

On the way home, we already discussed the Friday afternoon program. In the meantime, it started to rain, and it has been raining ever since. Summer seems to have ended in Dublin.