Dublin - Kemenczei Gábor (utolsó napok és a hazaérkezés)

Kedves Olvasók!

Csütörtökön búcsút vettünk az olasz csoporttársaktól. Előtte nap megbeszéltük, hogy hozunk nekik csokit, chipset, mindenféle rágcsát, aminek nagyon örültek (tudniillik a lányok folyamatosan ettek). Az órák is részben játékos feladatokkal teltek, pl. délután a Vérfarkasok Miller’s Hollow-ban c. társasjátékot játszottuk. Ez nagyjából olyan, mint nálunk a gyilkosos, csak érdekesebb, mert több szereplő van benne, mindegyikük speciális képességekkel.

Délután a csoport egy részével elmentünk a dublini állatkertbe, ami a Phoenix Parkban található. Ebből láthattok néhány képet a blogban.

Pénteken páran, köztük én is elbúcsúztunk. Az utolsó óra végén megkaptuk az okleveleinket Briantől. A napot a csoporttársakkal a Cassidy’s-ben zártuk, ami egy hangulatos és megfizethető rock pub.

A legérdekesebb nap a három közül azonban a szombati volt, a hazautazásom napja. Egész Dublin felbolydult, ugyanis a Navy és a Notre Dame (más néven The Fighting Irish) amerikai foci csapatok játszottak meccset egymással életre-halálra. Az utóbbi csapat neve megtévesztő, ők is amerikaiak, mint a Navy. Viszont a Dame Streetet ideiglenesen átnevezték Notre Dame Streetre, így könnyen kitalálható, hogy kinek szurkolnak az írek.

Ha jól tudom, ez a harmadik alkalom, amikor a két csapat Dublinban csap össze. Kb. 400 ezer amerikai lepte el hirtelen Dublint, közülük 10 ezren csak zenészek (ha a tanárunk jó számokat mondott). Valóban, a sokféle program mellett majdnem minden sarkon zenészek vagy bandák játszottak. Olyan volt, mint egy utcazene fesztivál.

Délelőtt meglátogattam a Temple Bart, úgyhogy ezt is kihúzhatom a bakancslistámról. Itt belefutottam egy jókedvű amerikai csapatba, őket láthatjátok ezen a képen:

Ezután át akartam menni a szokásos ebédelő helyemre, amit még Tomas mutatott hétfőn. Nem volt túl könnyű, mert át kellett valahogy jutni a „Notre” Dame Streeten, ami le volt zárva, elkordonozva, a járdák tele emberekkel, de csak sikerült. Túl messzire azért nem jutottam, mert páran elordították magukat a tömegből: elindult a Notre Dame felvonulása mazsorettekkel, fúvós zenekarral, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, mindennel, amit el tudtok képzelni, csak hogy meglegyen a hangulat.

Felvettem videóra is, de túl nagy a fájl, úgyhogy csak a YouTube-ra tudtam feltölteni: https://youtu.be/RrG_c4R07RM

Kicsit az időjárásról is, mert az írek szeretnek erről panaszkodni (okkal) és ha Rómában vagy, tedd azt, mint a rómaiak… vagy mi. Leadtam a poggyászomat egy csomagmegőrzőben, sütött a nap, nagyon meleg volt. Ezért leadtam a dzsekimet is. Nem telt el negyedóra, eleredt az eső, szét lehetett fagyni. Kis időn belül újra meleg, csak most fülledt is, majd megint eső és megfagyás. Aki változatosságra vágyik, az itt egy órán belül megtapasztalhatja mind a négy évszakot.

A kiszámíthatatlan időjárás ellenére fájó szívvel hagytam ott Dublint. Őszinte leszek, építészetileg lehet, hogy van szebb város, meg olcsóbb, meg lehet, hogy a busz se áll meg 35 helyen, mire eljutsz a külvárosból a belvárosba. Viszont a hangulat, és az itt lakók humora, hozzáállása, kedvessége hiányozni fog. Utóbbira két példa: első nap ingyen utazhattam a buszon, mert nem volt nálam készpénz. Szombaton pedig álltam a megállóban, vártam a buszt, ami kivisz majd a reptérre. Meg is jött, de nem volt rajta hely. A sofőr próbált segíteni, hogy menjek egy másik megállóba, nemsokára jön arra egy busz. Elindultam, de nem jutottam messzire, mert utánam kiabált: leintett nekem egy másik buszt.

Úgyhogy így jutottam ki a reptérre, ahonnan zökkenőmentesen sikerült elindulnom a 16 °C-os Dublinból…

…a 36°C-os Budapestre. 

Dear readers,

On Thursday, we said goodbye to our Italian teammates. We brought them chocolate, chips, all kinds of snacks. They were very happy about it (because the girls kept eating all the time during the classes). The lessons were partly filled with playful activities, e.g. in the afternoon, we played a card game called Werewolves in Miller's Hollow. It's pretty much like the game „Murderer” in Hungary, but that one was more interesting because there were several characters in it, each with special abilities.

In the afternoon, we went to the Dublin Zoo, which is located in the Phoenix Park. You can see some pictures about it in this post.

On Friday, a few people, including me, said goodbye. At the end of the last class, we received our certificates from Brian. We ended the day with the group mates at Cassidy's, which is a cosy and affordable rock pub.

The most interesting day of the three, however, was Saturday, the day of my homecoming. Dublin became super excited about the upcoming Navy vs. Notre Dame (aka The Fighting Irish) american football rivalry. The name of the latter team is misleading, they are also from the US, like the Navy. However, Dame Street has been temporarily renamed as Notre Dame Street, so it's easy to guess which one is the favourite of the Irish.

If I’m correct this is the third time the two teams are meeting in Dublin. About 400,000 Americans have come to Dublin, 10,000 of them are musicians (if our teacher said the correct numbers). Indeed, in addition to the variety of programs, there were musicians or bands playing on almost every corner. It was like a street music festival.

I visited Temple Bar in the morning, so I can tick it off my bucket list. Here I ran into a cheerful American team, you can see them in one of the pictures. After it I wanted to go over to my usual lunch spot, which Tomas showed me on Monday. It wasn't very easy, because you had to get through "Notre Dame" Street, which was closed, cordoned off, and the sidewalks were full of people, but I managed somehow. I didn't get too far because people in the crowd apllauded and shouted: the parade started on Notre Dame with cheerleaders, brass band, drums, everything you can imagine. It was really cool. I  filmed the parade, but the file is too big, so I uploaded the video to YouTube: https://youtu.be/RrG_c4R07RM

A bit about the weather, because the Irish like to complain about it (with reason) and if you're in Rome, do what the Romans do... or something. I left my luggage in a luggage storage. The sun was shining and it was very hot. So I also left my jacket here. Less than 15 minutes passed, the weather turned chilly and rainy. In a short time it became hot and sultry, then rain and cold again. If you think variety is the spice of life, you can experience all the four seasons in one day here.

Despite the unpredictable weather, I left Dublin with a heavy heart. I'll be honest, architecturally, there may be more beautiful cityes, and cheaper ones, and places where the bus doesn’t stop at 35 places by the time you get from the suburbs to the city center. But I will miss the atmosphere of Dublin and the humor, attitude and kindness of the people who live here. Two examples of kindness: I allowed to travel on the bus for free on the first day, because I had no cash with me. And on Saturday, I stood at the bus stop, waiting for the bus that would take me to the airport. It arrived, but it was full. The driver tried to help me and said: go to another stop, a bus will be coming there soon. I didn't get far because he shouted after me: he waved me down another bus.

So that's how I got to the airport and set forth from 16 °C Dublin

...to 36°C Budapest.