:)) - Eszter, Judit, Roberta Izlandon - az utazás és az első nap (Roberta)

Prága – Volter Etelka
0. nap – Érkezés

Már otthonról szakadó esőben indultam, ami azért volt jó, mert így a tervezettnél több meleg ruhát csomagoltam. Attól tartok, szükség lesz rá, néhány napig itt is esős időre kell számítani.

A vonat a Nyugatiból indult. Ablak mellé választottam a helyjegyet, legalább a hét órás vonatozás alatt a tájat nézhetem. Miután leültem, a mellettem ülő holland hölgy megkérdezte, nem cserélnék-e helyet a kislányával, akivel így egymás mellé kerültek. Persze cseréltem, igaz, nem ablak mellé szólt a jegy. Majd kis idő múlva a hölgy férjével cseréltem, így az egész család végre egy rakáson ült. Na ez elsőre nem tűnt jó cserének, mert ennél az ülésnél ablak sem volt, alig lehetett kilátni. A vonat indulása előtt megérkezett a „padtársam”, némi hezitálás után megkérdezte, nem cserélnék-e a barátjával, aki egy sorral mögöttünk az ablaknál ülne. Jót derültem, de a holland házaspár is hangosan felnevetett. Nem mondhatom, hogy nem találtam a helyemet, a negyedik ülés végre már végig az enyém volt, és ismét ablak mellé kerültem, aminek először örültem. De miután végig nyomatták a légkondit ezerrel, mintha kint 40 fok lenne, nem zuhogó eső, és az ablak alatti részen jött a frissítő lég, bizony egy idő után már kabátban is hideg volt. Szóval az ablak nélküli ülés lett volna a nyerő.

Némi késéssel megérkeztünk Prága főpályaudvarára. Őszintén szólva nem túl sokat készültem az útra, azon kívül, hogy a címeket tudtam, hogy hova kell menni. Bárdos Dóri adott néhány ötletet, így megvettem a bérletet, begyűjtöttem néhány térképet, de azokat a neveket, amiket a térképen látsz, még kiolvasni is szinte lehetetlen. Némi tanulmányozás és kérdezősködés után sikerült elkapni a fonalat. A metró nem számozva van, mint Budapesten, hanem betűzve. A zöld színű az A metró, ez kell nekem. A Google-térkép szerint megsaccoltam, hol kell kiszállni, ezt sikerült eltalálni. Öt perc séta után megtaláltam a szállodát. Helyileg a prágai Hősök terén található, legalábbis én így értelmezem a Vítězné náměstí címet.

Régi, békebeli időkből való épület. A szoba nagyon kényelmes, hatalmas. Máshol ekkora területre háromágyas szobát rendeznek be. Az előszobában annyi szekrény van, hogy még 2-3 bőröndnyi ruha kényelmesen elférne benne. A fürdőszobában táncolni lehet, a szobában hatalmas íróasztal és akkora szabad tér, hogy egy kisebb jógacsoport tarthatná itt az edzését.

A tér túloldalán találtam egy éttermet, ahol a helyi specialitásokat ki lehet próbálni. Ez nem volt a legjobb a legjobb választás, ezzel még kísérletezni kell. Sem jó, sem olcsó nem volt.

A reggeli a szállodában a szokásos svédasztalos, változatos és bőséges. A személyzet olyan, mintha egy Jirí Menzel filmből léptek volna elő. Nem csupán kinézetre, hanem viselkedésre is. Leginkább a Mi kis falunk jutott eszembe, míg reggeliztem. Igen jól szórakoztam.

A képzés a Prágai Műszaki Egyetemen (ČVUT) lesz. Úgy saccolom, hogy a szobám ablakából látom az egyetem épületét. Valószínűleg felújítás alatt állhat, be van csomagolva nejlonba, mint amikor a futárnak előkészítik a csomagot. Csak el ne vigyék messzebbre. Az átépítéshez meg már hozzászoktam. A legjobb képzést választottam, fél 10 előtt nem kezdünk egyik nap sem.

Izgalommal várom, hogy megismerjem a csoportot, nagyon bízom benne, hogy a képzés is megfelel a várakozásomnak. A hőmérséklet még emelkedhet, jelenleg 13 fok van.

Abba is hagyom, mert ha ennyit írok akkor, amikor még nem történt semmi, mennyit kell majd ezután írni…

Prague - Etelka Volter
Day 0 - Arrival

I left home in pouring rain, which was good because I packed more warm clothes than planned. I'm afraid I'll need it, it's going to be rainy here for a few days.

The train was leaving from the Nyugati railway station. I chose a seat next to the window, at least I could look at the scenery during the seven hour train ride. After I had sat down, the Dutch lady next to me asked me if I could swap seats with her daughter. Of course I did, although her ticket was not for a window seat. After a while I swapped seats with the lady's husband, so the whole family was finally sitting in the same row. At first it didn't seem like a good change, because this seat didn't even have a window, you could hardly see out. Before the train was about to leave, the lady to the next seat arrived, and after some hesitation, she asked me if I would swap with his friend, who was sitting one row behind us at the window. I found the situation funny, but the Dutch couple laughed out loud. Finally I have found „my seat for the fourth time and I was back next to the window, which I was glad about at first. But after the air conditioning the was very strong, as if it were 40 degrees outside, not pouring rain, and the fresh air was coming in under the window, it was cold even with a jacket on. So the windowless seat would have been a winner.

We arrived 20 minutes late at Prague's main train station. To be honest, I hadn't prepared much for the journey, other than knowing the addresses of where to go. Dóri Bárdos gave me some ideas, so I bought the ticket for metro, collected some maps, but the names you see on the map are almost impossible even to read. After some studying and asking around, I managed to find my way. The metro is not numbered, like in Budapest, but are denoted by the letters of the alphabet. The green one is the metro A, that's what I need. I used the Google map to find out where to get off, and that's where I found it. After a five minute walk I found the hotel. Locally, it is located in Heroes Square in Prague, at least that's how I interpret the address Vítězné náměstí. It's an old building from peacetime. The room is very comfortable, huge. Elsewhere, a room with three beds is arranged for such a large area. The hallway has enough wardrobe to fit 2-3 suitcases of clothes. There is enough place in the bathroom for dancing, a huge desk in the room and enough space for a small yoga group to hold their training here.

Across the square I found a restaurant where you can try the local specialities. It wasn't the best choice, this is something to experiment with. It was neither good nor cheap.

Breakfast at the hotel is the usual buffet, varied and plentiful. The staff is like something out of a Jirí Menzel movie. Not just in looks but also in behaviour. Mostly I was reminded of Our Little Village while having breakfast. I had a lot of fun.

The training will be at the Technical University of Prague (ČVUT). I guess I can see the university building from my room window. It's probably under renovation, wrapped in nylon, like when they prepare a parcel for a courier. Just don't take it any further. And I'm used to the remodeling. I've chosen the best training, we never start before 9:30 a.m.

I am excited to meet the group, I am very confident that the training will live up to my expectations. The temperature may rise, it is currently 13 degrees.

I will stop, because if I write so much when nothing has happened, how much will I have to write afterwards...