Ötödik nap – Volter Etelka – Málta
Miután az iskola felajánlotta azt a jó cserét, hogy ha két
nap tovább maradunk, akkor pénteken korábban végzünk, így a pénteki nap jól
alakult. Előszöris a „korábban végzünk” máltai verziója, hogy be sem kellett
mennünk, mert már előző nap ideadták a papírunkat. Még mindig tudnak
meglepetéssel szolgálni.
Kihasználva a lehetőséget, nem ébresztőre keltem, hanem a
természet rendje szerint. Így aztán jóval 10 óra után dobott ki az ágy. Nem
minden csoport volt ilyen szerencsés, a többieknek volt órájuk, sőt az egyik
csoport teljes „munkaidőben” tolta végig a napot. A német kolleganő, akivel
korábban összebarátkoztam, természetesen ebben a csoportban volt. Megbeszéltük,
hogy együtt ebédelünk. Ő javasolt egy tengerparti büfét. Én lementem a partra sétálni,
ott vártam meg, amíg végez a csoportja. Végül hármasban megebédeltünk, aztán
még egy kicsit beszélgettünk főleg Németországról. Ő az egykori NDK-ban él Rostock
mellett egy kis faluban, és bizony azt mondja, hogy bő 30 év után is van
különbség az egykori nyugat és kelet között.
Ebéd után vártam a máltai barátok hívását, mert délutánra
megbeszéltünk egy találkozót azokkal, akikkel együtt voltam Prágában. Négyen el
is tudtak jönni. Olyan helyet választottak ki, ahol még közülük is csak egy járt.
Telitalálat volt. A sokak által ismert Golden Bay mellett van közvetlenül, a
neve Għajn Tuffieħa Bay. Ez Málta kevés homokos strandjainak egyike.
Természetesen parkolót találni a közelben szinte lehetetlen, így hosszan gyalogoltunk.
Málta felszínét úgy kell elképzelnünk, mintha egy lapos kőlemez emelkedett
volna ki a tengerből és megbillent volna észak-észak-kelet
irányban, így az a rész szépen belesimul a tengerbe, ez a nyugati rész pedig
kiemelkedik. Magas sziklafalak találhatók itt. Így magához az öbölhöz egy
hosszú lépcsősoron lehet legyalogolni. Nem mindennapi látványt nyújt. Eléggé védett az öböl, de ha „kintről” fúj a
szél, akkor jönnek azok a hullámok, amikre olyan jól rá lehet feküdni. Sokakat
láttunk deszkával, néhányan csak jó nagyokat ugrottak a hullám hátán.
Ez a nap annyira élménydús volt számomra, hogy másról most
nem is akarok írni.
De azért lesz folytatás...
Day 5 - Volter Etelka - Malta
After the school offered us the good exchange of staying two
days longer and finishing early on Friday, worked out well. First of
all, the Maltese version of "We finish early" was that we didn't even
have to go in because they had given us our papers the day before. They can
still surprise you.
Taking advantage of the opportunity, I didn't wake up to an
alarm, but as nature intended. So I was thrown out of bed well after 10
o'clock. Not all the groups were so lucky, the others had classes, and one
group pushed through the day with full "working hours". The German
colleague I had befriended earlier was of course in this group. We agreed to
have lunch together. She suggested a beach buffet. I went for a walk down to
the beach and waited there until her group was finished. Finally, the three of
us had lunch and then we talked some more, mainly about Germany. He lives in a
small village near Rostock in the former GDR, and he says that even after 30
years there is still a difference between the former East and West.
After lunch, I waited for a call from my Maltese friends,
because we had arranged to meet in the afternoon with the people I had been
with in Prague. Four of them could come. They had chosen a place where even one
of them had been. It was a bull's eye. It is right next to the Golden Bay,
known to many, called Għajn Tuffieħa Bay. It is one of Malta's few sandy
beaches. Of course, finding parking nearby is almost impossible, so we had a
long walk. The surface of Malta is to be imagined as if a flat slab of rock had
risen out of the sea and tilted north / northeastwards, so that part of it fits
neatly into the sea, this western part stands out. There are high rock walls
here. So there is a long flight of steps to the bay itself. It's an unusual
sight. The cove is quite sheltered, but
when the wind blows from the 'outside', you get those waves that are so good to
lie on. We saw a lot of people with boards, some just jumping on the back of
the wave for a good long jump.
Since we arrived late afternoon, and this is the west coast,
we naturally waited for the sunset, which is also an incredible sight. It looks
pretty tacky in pictures, but to experience it is fantastic. Plus, the
restaurant adds an extra experience. You can count the seconds as the sun
visibly goes down. The moment it goes down, it hits a huge metal plate, which
makes a deep sound, and it fills the bay area beautifully. I have never had anything like it. Great idea
by the restaurant, they make this sunset memorable for many.
One of the Maltese girls is spending the last few days of the year in
Budapest, so we arranged to meet up. The others would also like to visit Hungary,
they just think it's a bit far. After agreeing that Malta is just as far from
Hungary as Hungary is from Malta, they might actually do it.
It was such an eventful day for me that I don't want to
write about anything else.
To be continued…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése